Nagyhétfői filantrópok
- Rozványi Dávid

- 54 perccel ezelőtt
- 2 perc olvasás
Vannak elfeledett napok: a Nagyhét napjai közül figyelünk Virágvasárnapra, amikor Jézus dicsőségben és népszerűségben bevonult Jeruzsálembe, figyelünk az utolsó vacsora és Jézus elfogásának napjára Nagycsütörtökre, Nagypéntekre, amikor Jézus kereszthalált szenvedett, bennünk él Nagyszombat csendje, és betölt minket a feltámadás öröme. Azonban elfeledkezünk a közbenső napokról, ezt próbálom meg pótolni. Ezeknek a napoknak nincs olyan fontos eseménye, mint a Szent Három Napnak, de előkészítik a drámát, segítenek megérteni.
Nagyhétfőn Jézus Betániába ment barátaihoz: Lázárhoz, aki visszahozott a sírból, és húgaihoz, a szorgalmas Mártához és figyelő lelkű Máriához: „Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált, és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.”” (János evangéliuma, 12, fejezet)

(kép: Marko Ivan Rupnik)
Jeruzsálem utcáin
letaposott pálmaágak
arra emlékeznek,
hogy tegnap egy Jézus nevű rabbit ünnepeltek.
A tömeg szétoszlott,
mindenki dolgozik, pletykál és üzletel,
s a tegnap hőse egy órányi útra
barátaival csendesen ebédel,
már nem veszi körül csápolók hada.
Csak egy asszony,
ki régi bűnét, régi szenvedélyét,
Jézus lábán nárdusz-olajjal mossa le,
s női volta jelével: hajával törli meg.
Az ember lelke Istent érintett,
Nagypénteket sejtett tán a szív,
csak a filantróp készített számvetést,
hogy a nárdusz-olaj pontosan mennyit ér:
háromszáz dénárt, háromszáz napi bért,
jobban hasznosulna jótékonykodásként.
A Mester, az asszony és a filantróp,
örök hármasa megmaradt:
a Tiszta és a bűnös, ki egymásra rátalál,
s végül a filantróp,
ki mindkettőnél többre tartja magát,
- hisz ő bűnt nem követ el soha! - ,
s mert mindig tudja, hogy másnak mit kéne tennie,
jézusibb Jézusnál,
de önzetlenül néki tanácsot ad.
Vajon ki az, ki közülük megmarad?




Hozzászólások