Nincsen folyó, mely egy helyről ered, melynek ismert lenne szülőhelye: nem, a folyót táplálja ezer ér, míg a parthoz, hol állsz, elér.
Így gyűltünk össze mi is, északról, keletről, határokon át, hosszú út után.
Összegyűltünk, ahogy a Tisza is egybefonja a sok patakot és folyót, nem törődve azzal, hogy mit határozott a történelem: egy a szó, és egy a szív, egy a szeretet, mely összeköt.
Átadjuk egymásnak ajándékaink, egy darabka otthont, mely éltet és táplál, s őrzi a jövőt.
Nem számít, hogy mely zászló leng felettünk, csak az, melyet szívünkben őrzünk, nem számít, hogy Genf vagy Róma szabja a religiot, csak az, hogy egy az Úr felettünk, az Ő áldása tart meg minket, hitünk benne ígér újabb ezer évet.