Ozora vára (Lullázás 88.)

Ozora vára,

olyan vagy nekem,

mint hosszú út során

percnyi pihenő,

mint egy sóhajtásnyi csend

zajos kor dübörgésében.

Ozora, te ellent mondasz

minden kornak,

s hirdeted az örök életet:

egy széteső országban,

a török árnyékában

a reneszánsz életörömöt,

s a jelenben a múlt értékeit.

Mint a kála virág nevelődik,

mely hagymáját messziről hozta

az ott járó utazó,

úgy ültették el kertedben

a távoli talján tündöklést,

hogy ne csak az erőnek,

de a szellemnek is

otthona s plántálója légy.

További lullázások ide kattintva olvashatók!

Rozványi Dávid