Ozora vára,
olyan vagy nekem,
mint hosszú út során
percnyi pihenő,
mint egy sóhajtásnyi csend
zajos kor dübörgésében.
Ozora, te ellent mondasz
minden kornak,
s hirdeted az örök életet:
egy széteső országban,
a török árnyékában
a reneszánsz életörömöt,
s a jelenben a múlt értékeit.
Mint a kála virág nevelődik,
mely hagymáját messziről hozta
az ott járó utazó,
úgy ültették el kertedben
a távoli talján tündöklést,
hogy ne csak az erőnek,
de a szellemnek is
otthona s plántálója légy.
További lullázások ide kattintva olvashatók!