Török Tünde képéhez
Egy pad üresen a tóparton vár, mellette fák, s a szív dönti el, hogy szárnyakat formáznak, melyek messze szállnak, vagy két szívet, melyek egymáshoz nem jutnak el…
Egy pad, a tóparton válaszra vár,
vagy a napfényre,
hogy átjárja az édes bizonytalanság,
míg a tél el nem érkezik…
Mert a télre úgyis jön a nyár,
csak a pad marad, örökre talán.