Vajon miről verselhet egy pad a parkban?
Ülök a padon, s képzeletem téged idéz, hogy itt ülsz mellettem és boldogan nevetsz.
Ülök a padon és rád gondolok hiszen annyiszor hívtalak innen telefonon.
Vesztett a múlt remélt jövő, kétkedő jelen van velem.
Életem része voltál, talán lényege, énem része maradsz most már örökre.