Sic fata volunt - Gyulafehérvár

A sors így akarta - e szavakat Izabella a fa kérgébe rótta[1], de a sors maga is bizonytalan, feldob fejedelmeket és királyokat átír életeket és korokat, építők helyére küld pusztítókat…

Csak a székesegyház őriz múltat, e változó világ hulláma kövein megtörik, ígér jövőt, a tűzvész felett nemesen egyszerű, tarka jelenből Istenhez emel, emberi arcot ad a reménynek.

Márton Áron, mint az Úr angyala átírja a régi szavakat: „Isten így akarja!” - lassan békét ígér a jövő.

#ErdélyiÚtiképek #Erdély #Gyulafehérvár

[1] Forgách Ferenc váradi püspök emlékirataiban feljegyezte, hogy a hagyomány szerint, lengyelországi bujdosása előtt a királyné, amikor a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg tölgyfa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: „SFV – Sic fata volunt”