A sors így akarta - e szavakat Izabella a fa kérgébe rótta[1], de a sors maga is bizonytalan, feldob fejedelmeket és királyokat átír életeket és korokat, építők helyére küld pusztítókat…
Csak a székesegyház őriz múltat,
e változó világ hulláma kövein megtörik,
ígér jövőt, a tűzvész felett nemesen egyszerű,
tarka jelenből Istenhez emel,
emberi arcot ad a reménynek.
Márton Áron, mint az Úr angyala átírja a régi szavakat: „Isten így akarja!” - lassan békét ígér a jövő.
[1] Forgách Ferenc váradi püspök emlékirataiban feljegyezte, hogy a hagyomány szerint, lengyelországi bujdosása előtt a királyné, amikor a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg tölgyfa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: „SFV – Sic fata volunt”
Nagyon tetszett a vers, mert olyan történelmi tényeket írt meg, amit nem ismertem. Köszönöm!
Nagyon jó történelmi emlékezés. Versében követhető a múlt, amit a mai ember csak igy tud megismerni. Nagyon szeretem verseit, és hiányoztak a mi irodalmi tanulmányainkból ezek az ismeretek. Köszönöm a verset.