top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

Surrexit Christus spes mea…(Húsvétvasárnap reggel)

Frissítve: 2023. ápr. 2.



Üres a sír már, csak angyal ül kövén, a kertben Jézus sétál, az élet csendje mindent átitat.

Csak az őrök remegnek, a tanítványok még félnek, csak az asszonyok érkeznek, az Úr szava rájuk bízatik:

Jézus Galileában visszavár…[1]

Visszacseng szívemben a régi latin ének: Surrexit Christus spes mea: praecedet suos in Galilaeam[2].

Vajon merre találom Galileád? Hol van a föld, hol reám vársz?

Karanténba zár kicsinyes életem, lábam már fáradt, léptem erőtlen, szívemben még él a félelem, de érzem, Galileád nékem is hazám.

Talán nem egy hely: térképen nem lelem, inkább a hit, a gyermeki, ahogy átjárt a zene dallama a füstölő illata régi virrasztásokon.

Talán, ha meglelném gyermeki hitem, hogy én a földön, Te a mindenségben, s kettőnk között kapocs a Lélek.

Akkor elmondhatnám, visszatértem Galileába Veled.


Adassék nagyobb dicsőség Istennek!



[1] Lásd: Mt 28,1-7. [2] Babits Mihály fordításában: Feltámadt reményem Krisztus: Galileába elétek indult.

Kép: Béres Ildikó


236 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page