Szászkézd forgó színpadán, a történelem, e gyatra rendező, oly gyakran cseréli a színészeket: székelyeket szászokra cserél, majd rájuk unva, újragondolja a szereposztást, s ki tudja, bódult agyában még hány forgatókönyv él!
Százkézd színpadán csak a díszlet örök: a házak, melyeket otthonnak szántak, a parasztvár, mely vész idején oltalmat adott, s az iskola, melynek orma szász s magyar szót mutat.
Ez nagyon jó és igaz vers! A történelem színpadán a rendezők összekeverik a szereplőket, a mondanivaló lényegét, sőt néha a színdarab végkifeljetét is. Rossz a szereposztás és gyenge a szinészek játéka. Csak a díszlet stabil, várak, templomok állnak és mutatják a múlt értékeit. Köszönöm a verset, nagyon képi és tanulságos.