Fehér Imolának és Szénás Zalánnak, akik megmutatták nekünk Szatmárnémeti lelkét és csodáit – a vers a Tűztoronyban tett látogatásunk után született.
Őrzők, vigyázzátok a lángokat,
a pusztítót, az éltetőt, a melengetőt,
a templomok örökmécsesét,
báltermek csillagfényét,
házak otthonmelegét,
Petőfi verssoraiét,
pusztai tábortüzekét!
Oltsátok a történelem Armageddonját[1],
őrizzétek a múltat a jövőnek!
Őrzők, emelkedjetek a magasba,
ég felé, földet látni,
messziről ráközelíteni,
életnek minden részeit,
mit óvni kell,
mit élni kell.
Őrzők, őrizzetek!
[1] A jelenések könyvében Isten és az Antikrisztus közötti végső csata színhelye