Szent Piroska mozaikja (Isztambuli versek 12)

Atyád király volt, magyarok vezére[1],

ki népét a szentség útján vezette,

selyemben születtél, bíborba öltöztél,

mikor Bizáncnak császárnéja lettél[2].

Katolikus hited Igazra cserélted[3],

Jézust szívedben első helyre tetted,

kórházat, kolostort emelt kezed,

régi és új hazádat békítetted.

Turisták nyüzsögnek a Hagia Szophia-ban,

a karzaton Bizánc emlékét keresik,

lent a mélyben az imám imára hív[4],

csak néhány mozaik idéz ortodox szenteket.

A sok szelfiző nem is tudja tán,

hogy Irene egykor Piroska volt,

hogy bármi is történik,

ő a miénk, és minden keresztényé.

A remény jele ő és a kitartásé,

hogy bárhogyan is változik a világ,

a jó mindörökre jó marad,

s a sok háborúság egykor véget ér.

Könyörögj érettünk, Szent Piroska,

hogy bárhogyan is zajong a Gonosz,

minket a Hűség Lelke járjon át,

ahogy mozaikod is Jézust hirdeti,

a Hagia Szophia rejtett karzatán,

egy világban, mely tán elfelejtette őt.

[1] Szent Piroska (1088-1134) édesapja Szent László (1040-1095) magyar király volt (1077-1095).

[2] 1104-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz II. Jánossal, akivel 1105–1106 fordulóján össze is házasodott.

[3] A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréne (Irén) nevet kapta.

[4] a Hagia Szophia ma mecsetként működik, de a karzat már múzeum.

Rozványi Dávid