Ahogy a gyermek vágyja a mesét, melynek már minden szavát ismeri, úgy jöttem én is Hozzád, Szűzanyám, hogy templomodban átéljem a Szentmise csodáját.
Mögöttem hosszú út, testben és lélekben fáradt vagyok, felettem csillag, mely fázón ragyog… Előtted úgy érzem, megtisztulok, erőre kelve, új útra indulok magammal víve mosolyod, egy pillanatra nem teher a múlt, s nem félem a holnapom.
Köszönöm, Szűzanyám, hogy nálad otthon vagyok!
Ha Erdélyben járok, nekem a legfontosabb program a Szentmise Csíksomlyón. Kétszer is részünk volt ebben: érkezés után este még elsétáltunk a templomhoz. Már 9 körül járt az idő, de a templom előtti tér még tele volt éneklő emberekkel. Másnap a reggeli Szentmisén teljességében részt tudtunk venni, hogy erőt merítsünk ahhoz az úthoz, ami utána várt ránk, s amivel egy két évtizedes álmom valósult meg.
Bennem Babits Mihály: Ősz és tavasz közt c. verse kezdett visszhangzani…