Torockó

Olasz Juditnak és Lázár Emőkének

Szürkülő égigérő hegyek, kedves házak, s emberek, öröm a szemnek, béke a léleknek,

- de nem látod mögötte a vas-történelmet, mert a fájdalmat e szépség elfedi.

A sziklák a mélyben vasércet rejtenek[1], a sors keményre edzette az emberi lelkeket.

Mert a gazdagság ára kemény munka volt, s a jólét termése az irigység lett: sápolta uraság[2], labanc[3] és oláh[4].

Nem vassal, de vasakarattal, s könnyel maradt e föld szabad; bitófát vállalt, ki szólni mert[5], szűz sírása mentett életet.

Mégis, túl minden szenvedésen, ki erre jár, békére lel, mert a fájdalom szépséget terem.

#ErdélyiÚtiképek #Erdély #Torockó

Török Tünde Torockóval kapcsolatos gondolatai ide kattintva érhetők el!

[1] III. Endre király felső-ausztriai bányászokat telepített a faluba, így lett Torockó az erdélyi vasgyártás egyik központja [2] a falu évszázados küzdelmet folytatott a szabadságáért a birtokos Thorockay-családdal. [3] a császári hadak 1702-ben és 1704-ben pusztították a falut [4] 1784-ben a Horea vezette paraszthadak dúlták fel a falut [5] 1702.11.17-én Rabutin de Bussy generális Erdély Habsburgok által kinevezett főparancsnoka megtámadja a Rákóczi - szimpatizáns Torockót és vérfürdőt rendez. Ekart András és Szabó Gergely tiltakoznak a jogtiprás ellen. Őket a piactéren akasztják fel.