A május hűtlen szerető volt abban az évben: nyarat ígért, de telet hozott, csúf hideg esők fagyasztották a lelkeket, s kevesen tudták, hogy mindez miért történt. Pedig a titok nyitja csak annyi volt, hogy a tündér elfelejtett felkelni. Magára húzta a takarót és tovább aludt: neki sem volt kedve felébredni ilyen időben.
Egy szép nap azonban a Napocska mindezt megelégelte és egy csalafinta napsugárral csiklandozni kezdte a tündér nóziját. Hiába forgolódott a tündért, a Napocska nem adta fel, csak cirógatta: Kelj már fel!
A tündér nem bírta tovább és felkelt. Álmosan dörgölgetve a szemét körbenézett a mezőn: siralmas volt.
- Ezért kellett felkelnem? – pörölt a napocskával. – Minden nedves, minden csupa sár és hideg is van. Fázom.
- Ha nem tetszik, akkor változtasd meg! Járj egy tündértáncot és meglátod, szebb lesz.
- Nincs kedvem – fintorgott a tündér. – Köhöm, köhöm… Látod, hangom sincs és ha nincs dal, akkor nincs tánc sem.
- Hát, akkor majd én énekelek neked! – válaszolta a napocska és olyan szép dalt szőtt a sugaraiból, hogy a tündér nem bírt ellenállni és táncolni kezdett.
És ahogy a tündér végigtáncolt a mezőn, minden megváltozott: a sár felszáradt, a hideg melegre váltott, és a mező tele lett pipacsokkal.
- Látod? – kérdezte a napocska. – Egy tánccal mindent megváltoztattál.
- Na jó… Igazad volt – ismerte el a tündér.
- Most azonban csitt, jönnek az emberek! – figyelmeztette a napocska.
És az emberek valóban jöttek. Élvezték napfényt, a mező illatát, a pipacsok szépségét. Csak az egyik fintorodott el:
- Szépek a pipacsok, de minek? Egy nap és lehullanak a szirmaik és csak a csúf szár marad.
A tündér nem bírt csendben maradni (igaz, nem is nagyon szokott), előugrott egy pipacs mögül és rászólt az emberre:
- Te buta emberfi! Ha csak egy napig szép, akkor ma kell örülnöd a szépségének és nem a holnapon és a tegnapon bánkódni!
Az ember ránézett a pipacsokra és látta, hogy szépek és lelkébe zárta a szépséget. És igaz, hogy pár nap múlva már nyoma sem volt a pipacsoknak, de az ember lelkében örökké virágoztak.
Kép: Török Tünde