Van egy titok, mit nem ért meg senki sem, az emberi elme meg sem közelít, mégis hisszük, hiszen ezt tanultuk és a szívünk néha rásejdít.
Van egy titok, melyből ezernyi másik titok ered: miért hogy sok tízezren vasárnap hajnalban kelnek, hogy a Város felé útrakeljenek, ünnepelve azt, amit nem értenek?
Mert nincs emberi értelem, ami értené, hogy a kenyérdarab hús, és borból lesz a vér, hogy valami megjelenik, ami mindenen túlér.
Mert nem érti senki sem, hogy a tömegben, mely a talpnak alig ad helyet, s lélegzetünk sem lehet szabad, senki sem ideges, nincs ki türelmetlen, de együtt dobban szívünk.
Nem érti senki sem, a holt nyelv szavát, a latin imát, sejtet titkos varázslatot, mely tört valónkat Istennel egyesít, mégis minden ajak egyformán énekel?
Nem érti senki a titkot, hogy lehetséges, hogy a köznapi anyagba, a szőlő és a búza szemébe Isten költözik, mégis átélünk hasonló csodát: a sok ember, ki érkezett északról, keletről, a messzi nyugatról és az édes délről, beszélve több száz idiómát és nyelvet, népekből, mely egykor ellenségek voltak, most mégis eggyé váltak, egy testté, mely titokban Jézusé, s váltunk együtt Isten otthonává.
Comments