top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

Mikes Kelemen utolsó, 208. levele Rodostóból (Zágon)



Édes néném, üzenem kédnek[1],

hogy a messzi Rodostóból is otthonra álmodom,

hánykódva a fátum[2] nagy habjai közt,

a zágoni otthonra vágyódom.

 

Vajon állnak-é a falak, vagy mind leromboltatott?

Apám szelleme vajon hazakísért,

hogy kuruc nótája szabad hont ígér[3]?

Vajon tavasszal kihajt-e a vén tölgy,

és septembrisben még kiszínesedik?

Van-e ki olvassa levelem,

mit kéden által írok mindenkinek?[4]

 

Vénülő szemem már nem látja a határt,

s tudom, már nem látom meg régi otthonom,

az én őszöm nem fordul tavaszba soha már,

de szívemben őrzöm hűségesen

- s egyszer majd rám talál hazám.

 

Útban Kovásznára ellátogattunk Zágonba is. Zágonról mindenkinek Mikes Kelemen (1690-1761) jut eszébe, aki levélregényében beszámolt a Rákóczi-emigráció történetéről, de fejet hajtottunk a „zágoni” előnevet viselő  Szentkereszty Stephanie és a színésznő, Kiss Manyi előtt is. Milyen furcsa a magyar történelem! A Szentkereszty család első jelentős alakja, Szent-Kereszty idősb András (+1736) királyhűségéért megkapta a bárói rangot és az elbujdosott Mikes Kelemen jószágait (1727), mondhatni, „labanc” volt, mégis leszármazottja, Szentkereszty Stephanie (1842-1906) már a jótékonyság és a szociális gondoskodás mértékegysége lett. Ma mindkettejükről jó szívvel emlékezünk meg, a színésznővel, Kiss Manyival együtt.


 


[1] kendnek, azaz önnek

[2] sors, végzet (latin)

[3] Mikes Kelemen édesapját, Mikes Pált a Thököly-felkelésben való részvételéért kivégezték

[4] A Törökországi levelek Mikes Kelemen legismertebb műve, 207 fiktív levélből álló gyűjtemény, melyek közül az első 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt. A levél írója a bujdosó Mikes Kelemen, címzettje a Konstantinápoly mellett lakó kitalált P. E. grófné.



8 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page