Te nő vagy és én férfi vagyok,
elválaszt egymástól a világ,
más föld nevelt,
más hitre neveltek,
több, mint egy évtizeddel
korábban szült anyád,
mégis lelked tüze
táplálja kiégett lelkemet,
s ha már feladnám,
Te tovább vezetsz,
mert e két ellentétes mikrokozmoszt,
eggyé forraszt a szerelem,
falat és hidat épít a szenvedély,
a sors külön életre ítélt minket,
mégis hiszem,
hogy vár ránk egy csendes ház,
hogy együtt élünk békés öregséget,
mindent elveszítve, de egymást megnyerve,
pillanatot öröknek képzelve.

Hajdúszoboszlón sétálva találtunk rá Zrínyi Ilona (1643-1703) és Thököly Imre (1657-1705) szobraira, Berek Lajos alkotására.
A magyar történelem talán legfurcsább szerelmes párja voltak: Zrínyi Ilona már özvegy volt, amikor feleségül ment a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imréhez (1682). Az életkorbeli különbség politikai szövetséget feltételez, s bizonyos, hogy ez is közrejátszott, de életük folyása a legmélyebb és legigazabb szerelemről mesélt. Thököly házasságkötése életének zenitje volt: a kezébe került Felső-Magyarország, s Erdélyt is neki ígérték. Azonban a jövő mást hozott: részt vett Bécs számára szerencsétlen ostromában, az uralma alatt álló részeket vagy elragadták tőle, vagy fellázadtak ellene, s végül még a török is börtönbe vetette, majd belső Törökországba száműzték. Ilona azonban méltó társa volt, nem adta fel: két éven (1685-1688) keresztül védte Munkács várát a császári csapatokkal szemben szemben, ez volt az utolsó földdarab, ami még Thököly hűségén volt. Miután feladta a várat, gyermekeit elragadták tőle, őt pedig egy zárdában tartották fogva. Azonban 1692-ben egy túszcsere eredményeképpen újra találkozhatott férjével, követte őt a száműzetésbe.
Ha az életüket nézzük, szinte mindent elveszítettek, azonban a szerelmet nem, s megadatott nekik életük végén néhány békés év… Mintha a világ összeesküdött volna, hogy elválassza őket egymástól, mégis, a szerelmük győzött a világ felett, legalábbis életükben: halálukban elválasztották őket. Ma Imre Késmárkon, az evangélikus, Ilona Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban nyugszik. Különbözött a hitük: Zrínyi hitvalló katolikus volt, Thököly evangélikus, de a különböző hit életükben nem állt közéjük – csak halálukban.
A téma iránt érdeklődőknek érdemes még elolvasnia Passuth lászló: Sasnak körme között c. regényét!
Comments