Ha visszatekintek 2022-es évemre, bár sok megpróbáltatás ért idén, mégis hálát érzek: Isten megőrzött minket, s íróként talán ez volt az egyik leggyümölcsözőbb évem: megjelent a Boldogságbolt c. könyvem, Török Tündével elkészült az Erdélyi útiképek c. hangoskönyvem, ami az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus felületén a sikerlistán előkelő helyet ért el, s össze sem tudom számolni, hogy hány író-olvasó találkozón voltam, a legtöbbször Tündével… Egy ilyen évet csak méltón szabad lezárni, s ez a zárás a Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Kórus karácsonyi hangversenye volt.
Szentpáliné Páll Beáta Évaval már régóta tervezgettük ezt a koncertet, hogy a kórusműveket verseim egészítsék ki, természetesen Török Tünde előadásában. Végül két verset választottunk ki:
Bevallom, mindig nagy örömmel megyek a kórusok meghívására: egy kórus ugyanis nem csak a zenéről szól, hanem a barátságról, a közösségről, a településről is szól (s nem megvetendő előny, hogy elég hátradőlnöm, és élvezni a művészetet, meg sem kell szólalnom). A Bárdos Lajos kórus minden reményemet felülmúlta: nem csak varázslatos műveket hallottam, hanem igaz embereket is meg ismerhettem, s megélhettem a csodát, ahogy a város összegyűlt közösen ünnepelni a közelgő Karácsonyt, megéreztem, hogy mit jelent Hajdúszoboszlónak ez a kincse. Bevallom, nem álltam meg és a hangversenyen elővettem a titkos füzetemet és verset írtam:
Ne vegyétek el tőlem az éneket
A Bárdos Lajos Városi és Pedagógus kórus tiszteletére
Ne vegyétek el tőlem az éneket, hagyjátok meg nekem a harmóniát, a közös szívek dallamát, hadd legyen mégis reményem az igazban, a nemesben, a szépben, kísérjen el dalotok egész életemben, húsvéti reményben, karácsonyi örömben.
Legyetek áldássá, hozzátok közénk az angyalok dalát, az emberek sorsát, teremjen szépség abból, mi fáj, újult hangon énekelve az ősi csodát, ajak ajaknak adja át a dalt, erővel egy erőtlen korban, dacosan harsogva a reményt, hogy nem némul el az ének sosem, mert nem mi teremtjük meg a szépséget, hanem a szépség őriz meg minket.
(A vers nem a koncerten, hanem az azt követő fogadáson hangzott el.)
Sok minden történt ezen az úton, aki ismer, tudja, hogy egy-egy ilyen út kemény munkával telik: fotókat készítek már meglévő írásaimhoz, Tündével videókat készítek (többek között a Boldogságbolt – Vágyak báljából egy részeletet, amit már hónapok óta tervezgettem), ismerkedem a hellyel, hogy újabb írások szülessenek belőlük, s „gyűjtöm a lelkeket”.
Sajnos, vagy inkább Istennek hála, ezen a hétvégén sok megpróbáltatás is ért, de végül Isten elküldte vigasztaló angyalát, hogy a kiüresedett szívbe szállást tudjon venni. Ezt a reményt, ezt az örömöt szeretném megosztani veletek, Szombati futásom c. versemmel!
Hogy pontosan mik is történtek ezen a hétvégén, meséljék el inkább a képek!
