Erdélyi útiképek III.3
Kapaszkodunk felfelé, végtelen szerpentin, ritkuló erdő, csupasz hegyoldalak, bárányok legelnek a meredeken, dermesztő tájat süt a nap, vajon milyen regényt teremnek-e kövek, sziklakemény pásztoréletet, csempészeket s rablókat idéz a képzelet.
Régi rege, hogy egykor erre határ volt, mit Fogaras győzhetetlen vára vigyázott, s falat emeltek az égbe a csúcsok.
Ma nincs határ, csak turistaáradat, már nincsenek mesék, csak gépkocsi és szelfizés, hangyáknak látszanak a hegyjáró facebook-zarándokok, a világhálóra gondol, ki erre jár, hogy a képeiket majd lájkolják s megosztják…
S a törpe koron nevet Izora úrnő, feledte már hűtlen kedveltjét: tudván, ő örök, csak az ember műve múló, hiába keres csillámkövekben örök kincseket.
Lásd Izora úrnőhöz: http://www.radnaihavasok.ro/legendak
コメント