- Halló! Az Álomkölcsönző Zrt-vel beszélek?
- Szép álmokat kívánok! Igen, parancsoljon, hölgyem.
- Éjszakánként nagyon nyugtalanul alszom, szeretnék valamilyen szép álmot bérelni.
- A legjobb helyen jár, hölgyem. Milyen típusú álomra gondolt?
- Nem is tudom… Minden éjszaka nagyon nehezen alszom el, és gyakran felébredek és a napközbeni dolgokon rágódom. Család, anyagi helyzet, munka.
- Értem. És mit szeretne? Hogy álmában minden megoldódjon vagy inkább szeretne kiszakadni mindenből és egy teljesen más világba, egy teljesen más életbe kerülni?
- Inkább ez utóbbi. Szeretném, ha az álmomban azt az életet élhetném, amiről ébren csak álmodhatok.
- Ön már volt boldog?
- Tessék?!
- Ha már volt boldog, akkor testreszabott szolgáltatást tudunk nyújtani: felidézzük azt az elképzelt emléket, amit a „boldog voltam” szavakkal ír le. Ebben a kategóriában a legnépszerűbb termékünk a „Kislány koromban a virágos réten sütött a nap” márka.
- Nem, én inkább szeretnék minden feszültséget ledobni álmomban, mint egy régi, gyűrött ruhát.
- Rendben, akkor a fantázia-álmok közül küldünk önnek egyet. Színes legyen?
- Igen, színeset kérek.
- Tudok digitálisan anyagában színezettet szállítani, vagy utólag színezettet, de meg kell jegyeznem, az előbbi némileg drágább.
- Igen, ezt akartam kérdezni, mennyibe kerül?
- Kérem, mi viszontbérléssel foglalkozunk. Ön az adott éjszakára egy kölcsönbérleti szerződéssel átadja nekünk a gondjait, mi leszállítjuk önnek az álmot és reggel, természetesen a kezelési költségekkel csökkentve visszakapja. Megnyugtathatom, hogy másnap reggel ugyanott folytathatja az életét, ahol este abbahagyta.
- Csak álmomban leszek boldog?
- Kérem, amennyiben kívánja egy ön által megjelölt filozófussal vagy gondolkodóval is társaloghat az álmában erről a kérdésről.
- Köszönöm, nem. De miért, mi a különbség a kettő között?
- Az első nem gondolkozik, de sokat beszél, a második egyfolytában működteti az agyát, de harapófogóval sem lehet kihúzni egyetlen szót sem.
- Ennek semmi értelme sincs…
- Nem is mondtam kérem, hogy ez a legnépszerűbb termékünk.
- Engem igazából az érdekelne, hogy mibe kerülne az, hogy reggel ne kapjam vissza a gondjaimat, hanem felszabadultan éljek tovább, úgy, mint álmomban.
- Nos, sajnos ezzel nem foglalkozunk. Ha valaki nem képes arra, hogy elmenjen mondjuk egy szép kertbe, levegye magáról az összes bajt és mezt, amit egyébként visel, és nem képes élvezni a szabadságot és a napfényt, ha csak éjjelenként álmodozik erről, akkor nagyon kis esélye van arra, hogy valóban megtalálja a boldogságot. Mi csak az álmokat tudjuk kínálni, a boldogságot mindenkinek magának kell megtalálnia.
- Nos… akkor azt hiszem, ma éjszakára egy fantáziaálmot szeretnék kérni.
- Máris küldetem. És ahogy cégünk jelmondata is mondja: Szép álmokat!
- Köszönöm, önnek is! Várjon! Egy kérdésem, még lehet?
- Parancsoljon!
- Mondja, mi ebben az üzlet önöknek? Hogy a napi gondokért cserébe szép álmokat adnak? Boldogságot, még ha csak álomban is?
- Nos, nem szívesen tárnánk fel üzleti titkainkat.
- Kérem! Csak nekem!
- Akkor csak önnek. A kezelési költségként levont gondokat mi szelektáljuk, sűrítjük és elcseréljük.
- Kivel?
- A legmegbízhatóbb üzleti partnerünkkel, az Undokság Bt-vel. Mi a szigorúan környezetbarátságtalan módon feldolgozott gondokat átadjuk neki, ők ezt eladják azoknak az embereknek, akik a többi embernek rosszat kívánnak. A gondokat különböző méretben és csomagolásban értékesítik, amit a vásárlók szabadon ruházhatnak át másokra, hogy boldogtalanná tegyék őket. És ezért cserébe ők boldogan odaadják a saját életükből a szépséget és a harmóniát, amit az Undokság Bt. leszállít nekünk és mi továbbítjuk ezt az Önök álmaiba.
- És ez működik?
- Természetesen! Hatalmas és egyre bővülő a piac, hiszen minél boldogtalanabb valaki az életben, annál jobban vágyódik arra, legalább álmában boldog legyen.
- És ha egyszer az emberek rájönnének arra, hogy egyszerűbb lenne, ha ébren lennének boldogok…?
- Nos, ettől nem tartunk: az emberek mindig jobban fognak vágyódni mások boldogtalanságára, mint a saját boldogságukra… Ezt tartja fenn az üzletet.
Ez az első mese, amit Tike Esthernek írtam, aki számtalanszor keltette életre írásaimat, s akinek barátságára büszke vagyok.