Rendhagyó gondolatok a környezetvédelemről...
Élt vala, az Uraltól nyugatra egy derék, környezettudatos polgár, kinek Jób vala az neve. Bizony derék és szabályfélő lélek vala ez a jób, ki szemetét szelektíven gyűjté és az utcának kövén szemetét sohasem hagyá. Elméjében mindig az törvényeket és szabályokat forgatá, s erre társait is folyton folyván oktatá. A hatóság ura Jóbot kedvtelve nézegeté, őtet szívébe fogadván, s az hulladékgyűjtési szabályokkal őtet bővel elhalmozá.
Egy napon az történt vala, hogy az hatóságnak ura hivatalnokait gyűlésre hívá, s megjelent közöttük az bürokrácia osztály vezetője is. Az hatóságnak ura imígyen szóla hozzá:
- Hogy kerülé te ide, ahelyt, hogy az szabályok szabályát fogalmazád?
Az bürokrata így válaszolt:
- Szerte kerülém az földet, hogy koslassam az szabályoknak betartását.
Az hatóságnak ura imígyen kérdezé továbbra:
- Láttad-é szolgámat, Jóbot, kinél derekabb, környezettudatosabb polgár nincs az Uraltól nyugatra egészen az nagy tengernek vizéig?
Hivatalnokai helyeslőleg bólogatának, de az bürokrata visszafelelé:
- Vajon ingyen olyan környezettudatos é ez az Jób? Nem fizetted é néki vissza az betétdíjas termékek árát, forgalmi sarc nélküle, nem szállítottad é el minden szemetét az hétnek második napján? Add nékem kezembe, s bizony mondom néked, szabályaid áthágja s szemetelni fog.
Az hatóságnak ura megforgatá ezen szavakat s imígyen szóla:
- Kezedbe adám derék szolgámat, Jóbot, de az őrületbe nem kergethetéd!
Az bürokrata fondorlatos módon próbálá megtörni az derék Jóbnak hűségét. Először is az utcai szemeteseket ritkítá meg igencsak valóan. Jób csodálkozá, hogy az utcán az szemetét eldobni nem tudá vala, de azokat az zsebébe helyezé. Az zsebei ettől igencsak megdagadozának, de nem törődve az környezettudattalan utcagyerekeknek csúfolódásival, az megmaradá igaz útján.
Az bürokrata eztán magas sarcokkal sújtá mindazt, mi pénzért kapható, s az környezetet nem károsítá. Jób igaz ember vala, ezért eztán kevesebbet fogyasztá, mintsem oly javat vegyen, mely az környezetet károsítá.
Az bürokrata eztán oly új szabályt hoza, mely az betétdíjas termékeket megszünteté. Jób nem lázadozá, hanem mindezen javakról, mindezen üdítést adó italokról lemonda vala.
Az bürökrata eztán korlátozá, hogy Jób lakának kukájából mennyi szemetet szállítanának el az minden hétnek második napján, de hogy csapdába csalja Jóbnak az béketűrését, meghagyá azt is, hogy az szelektív hulladék csak színes zsákokba helyezhető, melyet az hatóság biztosít vala.
Jób, a derék és környezettudatos férfiú vándorútra kelt, bejárván minden hatóságot, irodát, sőt az szatócsboltokat is, de ily színes zacskókat sehol sem kapá. Összegyűjté tehát minden szemetjit, fajták és nemek szerint külön-külön, s két háznak tömnyire a hulladékok szigetjire, hol az nagy konténerek állának, elvivé.
Az hatóságnak ura újra egybegyűjté az hivatalnokait s büszkén megállapítá:
- Nézzetek végig az Uraltól nyugatra, láttok-é még egy oly derék és környezettudatos polgárt, mint az szolgám, Jób? Kezébe adám az bürokrácia hatalmának, de még így sem dobta el szemetjét, fajtánként s nemenként külön gyűjtve mindahányat.
Erre az bürokrata megszólala:
- Kukáért kukát, szemetért szemetet! Engedd meg, hogy magához az Jóbhoz érjek, kergessem az őrületbe, és meglásd megtagadja mind az környezetvédelemnek törvényeit!
Az hivatalnak ura erre így rendelkeze:
- Kezedbe adám az Jóbot magát, hogy meglássam az hűségét s környezettudatosságát.
Az bürokrata eztán felszámolá Jób lakától egynapi járóföldre az hulladékoknak szigeteit. Jób szívének alázatosságában csak ennyit mondá:
- Az hatóság adta, az hatóság elvette, áldassék az ő szent neve!
Zsákjába pakolá tehát az ő szemetit nemük szerént, s útra kélt a hulladékoknak távoli szigete felé. Miután két nap teltével megérkeze, s hozzá kívánna látni az hulladéknak kidobásához, látá, hogy az tárolók mind teli valának. Gondolá, hogy az konténerek lábazatainál szemetjét elhelyezné, külön-külön nemük szerént, de az bürokrata, ki titokban lesben álla, reá kiálta:
- Te szerencsétlen lélek! Hogyan merészeléd az szemetidet az tárolóknak lábaihoz helyezned?
- Nagy jó uram, bocsásson meg, de az tárolók mind teli valának.
- Ez lészen gondod néked, nem nekem! És hogyan gondolád, hogy ez szemeted mosatlan merészled kidobni, így tisztátalanul! Tisztítsd meg mindezt, s térj vissza, miután a tárolók ürítésének napja elmulandozott, s akkor hulladékaid jó szívvel fogadám!
Jób eztán alázatosan visszatért minden szemetivel lakához, s ottan nem csak nemük szerént, de az tiszta és tisztátalan voltuk szerint is különválasztanája őket. Mikor azonban házának mosogató teknőjéhez közelített volna az tisztátalan álanyag hulladékival, eleddig hűséges asszonya reá támada:
- Bizony az én mosgató teknőmhöz nem közelíthetsz az tisztátalan hulladékaiddal! Tagadd meg az hatóság urának rendelkezésit, s szelektíven gyűjtendett szemetidet helyezéd az közönséges kukába!
Jób azonban szívének rejtekében állhatatos maradt, hulladékait titokban megtisztítá és harmadnapon az szemeteknek szigetéhez visszatére. Mivel az tárolók ismét csak teli valának, Jób zsákjait a földre raká, s rajtuk elhelyezkedé.
Várt türelmesen s mikor viszkedhetnékje támada, mert az szemétben az tevek igencsak elszaporodának, egy cserépdarabbal vakará önömagát.
Ezt látván az bürökrata elküldé az szemétszállítókat. Jób ezt látván igencsak megörvendeze, ám az szállítók az tárolók tartalmát egybe öntenéjek.
Jób ezt látván szólásra emelkedett:
- Mit tészen ember? Az szemét külön-külön, fajtánkint s nemük szerént kellenéjek szállítnotok!
Az szemétszállítók emígyen válaszolának:
- Az hatóságnak rendelkezési rendje szerént, bizony, de az közbeszerzésnek folyamatiban nem találánk oly vállalkozót, ki vállalná az hulladéknak feldolgozását, külön-külön nemük szerént.
Erre Jób hulladékit eldobván utolsót felelt:
Ó hatóság,
most már tudom,
akármit megtehetsz,
nincs őrültség,
mi néked lehetetlen!
Ész- és célszerűség
nem korlátoz sosem!
És Jób ezeknek utána elhallgatá, nem kutatván többet az hulladékgazdálkodásnak titkait.
****
Utószó: talán lesznek, akik helytelenítik, hogy úgymond, parodizálom a Bibliát… De erről a valóságban szó sincs. A Biblia, hasonlóan Jézus Krisztushoz, aki valóságos Isten és valóságos ember is, egyszerre isteni és emberi mű is. Meg van benne a mese, az erotika, a mélylélektan, minden stílus és tartalom, amiről csak érdemes és lehet is írni - nem titkolom, hogy a verseim irodalmilag a zsoltárok mintájára készültek, a legősibb forma miatt tűnnek túl modernnek a kritikusaim szemében. Jób könyve talán a legemberibb könyv valamennyi között, a kétségbeesett, látszólag istenellenes kirohanások (pl. „Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem.” Jób 7,19) a Biblia legőszintébb szavai.
Talán kevesen figyeltek rá, mert a Bibliát „csak”isteni kinyilatkoztatásként olvassák, hogy abban a politikai szatíra is megtalálható, sőt, még Jézus is élt ezzel az eszközzel. A szavak, amiket ma elvont példázatként olvasunk, abban a korban hangos nevetést váltottak ki, hiszen a hallgatók pontosan tudták, hogy ki volt az a főember, aki „messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen.”. A humor azonban nem öncélú volt, ebben különbözik a mai öncélú poénkodástól: ez volt az a marketing eszköz, amivel Jézus felkeltette az emberek figyelmét, hogy könnyebben megértsék az isteni örök titkokat… Azokat a titkokat, amiket nekünk is jó lenne megértenünk… Adná az Úr, hogy szavai szívünkben termést hozzanak!