És van egy titok,
mit szóba formázni képtelen vagyok:
Te vagy az, Istenem.
Küzdök Veled,
mint Jákob Pénuél pataknál,
küzdesz velem,
ölelve-ütve formálsz engemet,
ahogy én küzdök szavakkal,
anyag vagyok kezedben, Istenem.
Bár legyőznél, Uram,
s életem ajkadon lenne rím,
nemcsak dobált szavak
tükör által, homályosan,
mert egy ritmus van csak,
mit minden költő keres,
banálissá koptatott betűk:
a Szeretet, mely mindent átölel.
Comentários