Teamesék: A kertben dolgozó férfi

A férfi a kertben dolgozott: megpróbálta kiirtani az elburjánzott növényzetet. Nem volt könnyű munka: mintha évtizedek óta senki sem gondozta volna a birtokot. Ha meg is tisztított egy arasznyi területet, a gaz kisarjadt, az indák elindultak felé. Mindene fájt már, szomjas volt, szorongatta a halálos fáradtság, de nem adta fel: elhatározta, hogy harangszóig nem hagyja abba. Hónapoknak tűntek a percek és óráknak az évek, de templom tornya néma maradt.

Egyszer csak egy nő köszönt rá a háta mögül:

- Jó munkát!

- Köszönöm.

- Pihenj meg egy kicsit.

- Nem lehet… Elhatároztam, hogy a harangszóig dolgozom. Így is reménytelen.

- Ha reménytelen, akkor mindegy, hogy pár perccel később nem készülsz el vele. Miért olyan fontos neked, hogy rendben legyen ez a földdarab?

- Még édesanyámé volt ez a kert. Nagyon szerette. És úgy érzem, hogy addig nem nyugodhatok, amíg nem lesz olyan, mint amilyennek szerette volna.

- Meztelen vagy.

- Igen - válaszolta a férfi. - Nagy a forróság és nincs senki a közelben.

- Szabadnak érzed magad?

- Szabadnak és védtelennek.

- A kettő együtt jár. Szabad akarsz lenni, de a szabadság megsebez. Szabad vagy, de közben a kert foglyává váltál. Sajnos a legtöbbször azok válnak leginkább rabbá, akik a szabadságot akarják elérni. Pihenj meg.

- Még nem fejeztem be.

- Pedig igen - mosolyodott el a nő. - Elkészültél vele. Ezért is zavartalak meg. Tudod, ki vagyok?

- Nem. Csak azt tudom, hogy nem kell félnem tőled.

- Ha nem kell félned, ülj le mellém. A munka, amit nem végeztél el, várni fog rád, amit elvégeztél, meg már áldássá vált.

A férfi leült mellé és meglátta, hogy a nő is ruhátlan, de pőreségét eltakarta a belőle áradó fény.

- Ki vagy?

- Erre neked kell rájönnöd. Az leszek, akit látsz bennem.

- Hogyan?

- Gondolkozz! Nincs senki sem a közeledben, pedig máskor mindig van valaki a földeken. Bármennyit is dolgoztál, nem telt az idő és nem jutottál előbbre. Meztelen vagy, de nem szégyellted magad előttem. Nem tudod, ki vagyok, de bízol bennem. Nincs logikus magyarázat minderre, mégis elfogadod, mert mindez természetes neked.

- Inkább csak érzés, nem értés, ami bennem van.

- Jó úton jársz! Mondd ki! Nem foglak kinevetni, más meg úgysem hallja.

- Talán azért vagyok egyedül, mert nem is a fizikai világban vagyok. Kívül a fizikai időn. - A nő bólintott, és a férfi folytatta: - Talán azért nem haladtam a munkával, mert az igazi feladatom nem a gaz irtása volt. Lehet, hogy rosszul értelmeztem mindent.

- Igen… Nem a kertet kellett rendbehoznod, hanem a lelkedet kellett megtisztítanod. És nem azért vagy meztelen, mert levetetted a ruháidat, hanem azért, mert minden rosszat, ami hozzád tapadt az életed során, levetkőztél, és olyan tiszta lett a szíved, mint egy újszülötté, olyanná lettél, mint amilyennek Édesanyád a világra hozott.

- Ki vagy te? -nézett a nő szemébe.

- Táncoljunk! - S mintegy varázsszóra megszólalt a messziből a falu templomának harangja. S erre a zenére táncolni kezdtek, szabadon minden fizikai korláttól. Mikor befejezték a táncot, már nem a kertben voltak, hanem egy folyóparton. Még sohasem látott ilyen széles partot és még sohasem volt ilyen hívogató a víz. Egyszerre érezte magát aprónak, de könnyűnek is.

- Tudod, hol vagyunk?

- Igen. Az élet és a halál találkozásánál. És te a halál angyala vagy.

- Igen… Azt mondtam, hogy az leszek, akit látsz bennem. Aki nem végezte el a munkáját a földön, aki nem tisztította meg a lelkét, az foglárnak lát, aki bezárja őt. Aki betöltötte a sorsát, az vezetőt lát bennem, aki egy új világot, magasabb dimenziót nyit meg neki. És te már készen állsz.

- Igen, készen állok az indulásra. Búcsúzzunk?

- Nem, elkísérlek.

És a férfi, kézenfogva az angyalt, belegyalogolt a vízbe. A folyó medre hirtelen mélyült, mintha csak a befelé vezető út lenne könnyű, a visszatérés lehetetlen, de nem bánta: csak hagyta, hogy a víz átölelje, és lelkét betöltötte a fény.

Munkáját befejezte, célba ért.

A képet köszönöm Tike Esthernek! (módosítva)