Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ keretében működő Műszakiak Bolyai Köre rendezvényén 2022.11.08-án elhangzott előadásom szerkesztett változata.
Meghatározható-e a szeretet fogalma?
Lehet-e megfogalmazni a szeretet fogalmát? Természetesen lehet, de kérdés, hogy egy olyan sokrétű fogalmat, mint a „szeretet” meg lehet-e szabatosan fogalmazni.
A köznyelv a „szeretet” szón valamilyen érzelmet vagy magatartást ért, ami egy másik ember, élőlény, tárgy vagy eszme iránti kötődést jelez, azonban nem egyértelmű, hogy a „szeretet” célja a másik vagy az „én” javának szolgálata.
A magyar nyelv három alap szeretet-szót ismer, s alapvetően annak mértéke szerint: kedvel, szeret, szerelmes.
A görög nyelv sokkal több árnyalatot különböztet meg:
1. Erosz – a szexuális szenvedély
2. Philia – a baráti, testvéri szeretet
3. Ludus – a játékos szerelem
4. Agapé – az önzetlen szeretet
5. Pragma – a hosszú távú szeretet
6. Philautia – az önszeretet
7. Storge – a gyermekek iránti szeretet
A kereszténység válasza sokkal egyszerűbb ebben a kérdésben: Szent János apostol első levelében kimondja, hogy Isten a szeretet, s ebből logikusan következik, hogy aki a szeretet lényegét ismeri, Isten lényegét ismeri, ami természetesen lehetetlen. A biblikus gondolkozás lényege, hogy a szeretet lényegét lehetetlen megfogalmazni, hiszen ez maga Isten, de még a mértékét meghatározni is az, hiszen azt is Isten adta meg, azzal, hogy megteremtette a világot és Jézus által megváltotta, azaz a szeretet maximum pontja az ember számára elérhetetlen végtelen.
Mai gondolatmenetemben én sem teszek kísérletet arra, hogy meghatározzam a szeretet lényegét, de hipotézisként elfogadom annak létét, működését és hatását próbálom vizsgálni. A szeretetnek csupán három fajtáját fogom megkülönböztetni: az „én”-re és a másikra irányuló szeretetet, illetve ezek kombinációját, amikor az énre és a másikra irányuló szeretet egyszerre van jelen, a „mi”-szeretet.
Produktív-e a szeretet?
Ha létezik a szeretet, annak ellenére, hogy a természete nehezen meghatározható, érdemes elgondolkoznunk azon, hogy jelenthet-e erőforrást? Mivel az egyének estében a vizsgálat erősen szubjektív, emeljük magasabb szintre a vizsgálatot, hogy a szeretet a közösség számára mit jelent?
Az önszeretet, bár morális megítélése alacsonyabb, de alapja a szabadversenyes kapitalizmusnak, így megfogalmazható, hogy gazdasági szempontból, a történelmi tapasztalatok alapján, a hatása pozitív.
A másikra irányuló szeretet, a társadalom békéjét, a gyengék és elesettek esélyegyenlőségét erősíti, így szolidaritás, a társadalmi béke szempontjából pozitív.
Végül a „mi” szeretet az alapja a párkapcsolatoknak, így képes a társadalom demográfiai reproduktivitását biztosítani.
Morális szempontból szerintem a legmagasabb szintje a szeretetnek az önzetlen, csak a másikra irányuló, önérdek nélküli szeretet, azonban, ha a közösség a társadalom szintjén vizsgáljuk a szeretetek szimbiózisát, mindegyiknek meg van a maga szerepe és ezek kényes egyensúlya lenne, elméletben, egy jól működő társadalom alapjává válni. Ha felbomlik ez az egyensúly, a társadalom működőképessége válik kétségessé.
Azzal kezdtem, hogy az emberi közösségek vizsgálata objektívabb vizsgálatot tesz lehetővé, mint az egyéneké, azonban ennek alapján az egyénekre is lehet következtetéseket levonni. Az egyénnek is, a teljes élethez szüksége van mindhárom szeretetre (Én-Másik-Mi), de nem lehet meghatározni, hogy milyen arányban. Nyilvánvaló, hogy egy szent esetében a „másik” felé irányuló szeretet a domináns, egy valódi és igaz szerelemben, egy házasságban a „mi” szeretet a hangsúlyos.
A szeretet terjedésének lehetséges modelljei
Feltételezésem szerint a szeretet nem a semmiből jön létre, szeretetet csak az tud adni, akinek magának is van szeretet élménye, kapott szeretet, amit sokszorosítva, vagy éppen csökkentve tud átadni. A csökkentés esetében gondoljunk egy elkényeztetett gyerekre: a szüleitől kapott Te-szeretet nagy része Én-szeretetté alakul, így kevesebbet tud átadni a másiknak. Másképp megfogalmazva: a szeretet erőforrás, tőke, amivel gazdálkodhatunk, de a semmiből nem teremthetjük meg.
Két nagy vallás, az izraelita és a keresztény vallás is egy-egy szeretet-élményen alapul: ez a zsidóság számára ez az Egyiptomból való kivonulás volt, a kereszténységnél Jézus kereszthalála, ezekből az alapélményből táplálkozik mindkét hit.
Próbáljuk meghatározni a szeretet terjedésének lehetséges modelljeit:
1. Nap-modell: csak egyetlen szeretet van, önmagunktól képtelen vagyunk szeretni, csak az egyetlen forrásból származó szeretet árad ki mindenkire, másodlagos, hogy mit továbbadjuk, tükrözzük-e – nem mi szeretünk, hanem a szeretet él bennünk;
2. Vízesés modell: a szeretetnek egy forrása van, azonban rajtunk múlik, hogy továbbadjuk-e vagy se, illetve kinek, azonban rajtunk múlik, hogy milyen formában, itt aktív részesei vagyunk a szeretet-gazdálkodásnak;
3. Kristályosodási modell: a szeretet mindenkiben ott van (mindenkiben van szeretet, vagy születésétől fogva, vagy mert már kapott valakitől biztosan), önállóan gazdálkodik vele és adja tovább, itt a szabad akarat a hangsúlyos.
Személy szerint úgy vélem, hogy a szeretet terjedését a harmadik modell írja le a legjobban, de hangsúlyozom, hogy ez csak feltételezés a részemről.
A szeretet és a boldogság összefüggései
Az első kérdés, hogy mi a boldogság, s ezt megválaszolni ugyanolyan nehéz, mint a szeretet fogalmának meghatározása. Alaphelyzetben egy olyan megélt vagy vágyott életállapotot értünk alatta, amiben megéljük a vágyott teljességet, amikor szeretnénk megállítani az időt és nem akarunk változtatni rajta.
A második kérdés, hogy van-e összefüggés a szeretet és a boldogság között, illetve a produktivitás között.
Keresztény emberként úgy gondolom, hogy a szeretet és a boldogság egy az egyben megfeleltethető, hiszen a szeretet Istenhez kapcsol minket, aki a legfőbb jó. A mai kor embere azonban az egyént és az egyén boldogságát önmagában vizsgálja. Biztos láttak már olyan statisztikákat, hogy mely országokban legboldogabbak az emberek! Ne feledjük: a nyugati civilizációban a boldogságon elsősorban az én-boldogságot értjük!
Nézzük meg ezeket az országokat más statisztikák szerint is: azok az államok, pl. Dánia (2. hely), ahol a legboldogabbak az emberek, a gazdasági produktivitásban, a versenyképességben (10. hely) és a természetes népszaporulatban (162. hely) hátrébb állnak, miközben a kivándorlásban meg a lista élén (arányaiban több ember vándorol ki Dániából, mint Spanyolországból).
Ennek alapján megkockáztatnám, hogy a modern értelemben, az egyénből kiinduló boldogság egyáltalán nem produktív, miközben a másokból kiinduló boldogság-fogalom esélyt ad arra, hogy egyetemessé váljon a társadalom szintjén is.
Másik oldalról megközelítve: a boldogtalanság érzet a legproduktívabb, mert ez hajtja az embereket mind egyéni, mind közösségi szinten arra, hogy erőfeszítéseket tegyenek a boldogság-állapot elérése érdekében.
Boldogságbolt tézisek
Végül engedjék meg, hogy a Boldogságbolt c. könyvemben megfogalmazott hipotéziseimet vitaindítóként megfogalmazzam:
1. a boldogság elsősorban a saját belső világ függvénye, és nem a külső körülmények határozzák meg (akár egy csésze kávé is jelenthet teljes boldogságot)
2. mindenki számára elérhető a boldogság, mindig van lehetőség az újrakezdésre, de vannak boldogságok, amik elérésére csak egyszer nyílik lehetőség az életünkben
3. tudatosan kell törekednünk a boldogságra, meg kell terveznünk az életünket
4. az a feltétel, amit az emberek a boldogság feltételeként szabnak meg, sokszor nem vezet igazi, teljes és tartós boldogsághoz (pl. karrier)
5. a boldogságnak mindig meg kell fizetnünk az árát, nincs ingyen boldogság
6. az igazi boldogságot az a szeretet teremti meg, amit másokkal, másokért tudunk megélni
7. a szeretet képes elfogadni nem csak a másikat, de a másik önképét is
8. a boldogságért sokszor azzal kell fizetnünk, hogy bizonyos boldogságokról lemondunk
9. a vágyak és a boldogság iránti vágy ellentétes irányba visznek minket
10. sokszor a boldogtalanságok, a szenvedés megélése vezet el az igazi boldogsághoz