Szellemi utazás Hamvas Bélával, Balatonberényben
- Rozványi Dávid
- 7 órával ezelőtt
- 4 perc olvasás
A balatonberényi Hamvas-kilátóban 2025. augusztus 8-án elhangzott előadás szerkesztett változata
TT: Dáviddal nagy örömmel jöttünk vissza Balatonberénybe. Tavaly és tavalyelőtt Dávid új könyveiből hoztunk részleteket, idén egy rövid szellemi utazásra hívnánk titeket, megkeresve a párhuzamokat Hamvas Béla és Dávid gondolataiban. Az első gondolat: Balatonberény.
Dávid sok verset és mesét írt Berényről és berényi helyszínnel, ezek közül a kedvencem a Balatonberény csendjéről írt verse:
RD: Talán sehol máshol nem érti az ember Hamvas Béla A Bor filozófiája c. könyvét annyira, mint Balatonberényben, ahol Hamvas elmerült a csendben. Nincs olyan útikönyv, ami szebben írná le a falut:
TT: „Az ivás a szerelem legközelebbi rokona. A bor olyan volt, mint a cseppfolyós csók. Most az egyik legszebb bormeditációmról szeretnék beszélni. A berényi kertek között történt, a pince mellett, a nagy diófa alatt ültem a padon, és kiláttam a tóra. Szemben a Badacsony, a Gulács, a révfülöpi dombok és Szigliget. Forró délután volt. Egész délelőtt fürödtem, aztán ebédeltem, és kis pihenés után kijöttem ide olvasni. De a könyv mellettem feküdt érintetlen, és csak bámultam a nyarat. A tőkéken a szőlő már érlelődött. Ez rizling. Az ott szilváni. Amaz otelló. Burgundi, mézes fehér, portói, milyen különös, gondoltam akkor, hogy ez a sok inkognitó jelenés, ez mind Egy, de értéke éppen abban van, hogy mindegyik csak utánozhatatlanul önmaga, és semmi más. A szőlők és a borok olyanok, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelenései. De mindegyik az Egynek más és más spirituális esszenciája.”
„Így üldögéltem és meditáltam a berényi kertekben, s amikor napnyugtakor hazafelé indultam, sikerült a termékeny délutánt vidám csattanóval befejezni. Az út mellett nova szőlőt két pillantottam meg. Az első percben meghökkentem. Hát ez ugyan miféle drágakő? Abban a pillanatban rájöttem, hogy a bor teljes világ, és mint minden teljes világ, mint például, a gonosznak, az aljasnak, a sötét pokloknak is helyet ad, és kell adjon. A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszer folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy is bort csináljon. Soha ennél sikertelenebb kísérletet! A nova a puritánok, a pietisták, a vénkisasszonyok, az agglegények bora, a kapzsi, a fösvény az irigy, a komisz embereké.”
RD: Én mindig úgy éreztem, mintha Hamvasnak Balatonberény lett volna a modellje, amit szavakba öntött, de közben Berény is alakította volna őt, s kettejük ebben a könyvben egyesültek volna.
TT: Úgy érzem, Dávid új könyvében, a Karácsonyi szellemvacsora és más kávémesékben van egy nagyon ideillő gondolat:
A modell ihleti a művészt,
diadalmas élet-teljében:
alakítja, ahogy az befogadja;
a művész magára és modelljére
formálja a szürke anyagot,
az anyag is formálja a művészt,
ahogy életre kel,
a művész hal vele,
s a modell sem emberi lény többé,
a műben új életre kel,
mert a mű sírkő:
mely győzi a múló időt,
emlékké formálja az alkotókat,
gondolattá a mondanivalót.
S mit hoz az idő?
A modell, a művész és a mű pusztulását,
de a gondolat, melyet alakba öntött
egykor a halandó ember,
ha igaz: akkor túléli mindet.
RD: A művészet lényege a szép, a több, még ha ehhez kerülőúton, a kevesebben keresztül jut el. Nagyon megragadtak Hamvas Bélának a szépségről írt gondolatai:
TT (RD?): „A szép eredetileg nőt jelentett, és ami benne a lényeg, az megmaradt. Szép az, ami annyi, mint az a magnetikus vonzás, ami a kívánatos nő lénye. Élethez kötött, érzéki szó, amelynek mélyén ott csillog az érett nő ősképe: kiterjedésének teltségével, bőrének puhaságával, szemének tüzével, hajának lágyságával, járásának ruganyos könnyűségével, egész erotikus gazdagságában maga az érzéki csábítás. Ezért szép még részletekben is a lágy haj, a szép, a tüzes szem, a telt tagok, mert minden szép, ami a mintát az ősképtől, a nőről veszi. Feminin szó, szép férfi annyi, mint nőies. Szép ruha annyi, mint olyan vonzó, mint a nő. A szép táj magnetikus a nő erotikus magnetizmusával. Zene, szín, virág, épület, költemény, csak annyiban szép, amennyiben emlékeztet arra a szerelmi varázsra, ami a nőből áramlik.”
TT: A szépségről Dávid is írt az új könyvében (feltartja a könyvet)
RD: A boldogság iránti vágy az egyik legalapvetőbb az ember életében. Tavaly és tavalyelőtt már elhoztam legismertebb művemet, a Boldogságboltot, most a boldogság egy másik útjáról szeretnék mesélni. Először azonban mindenképpen Hamvas Bélát szeretném idézni:
TT: „Boldogok a szellemben szegények. Boldogok, akik szegények, s ezért igényük van a szellemre, akik éhezik és szomjazzák a szellemet. Nem a tudományt és nem a bölcsességet, hanem közvetlenül és tisztán a szellemet. Azt a valamit, amiből élnek. Ami neki adja erejét, könnyűségét, világosságát, derűjét, hevét, szenvedélyét. A szellem nem filozófia és nem elmélet. A szellem nem tudás és nem bölcsesség. A szellem a világ világossága, az a világosság, amely úgy nyilatkozik meg, mint félelemtelenség, mint gondtalanság, mint bizalom, mint szeretet, mint gyermeki kedély”
TT: És hadd idézzem Dávid könyvét is (feltartja a könyvet):
TT: Szellemi utazásunk végén térjünk vissza a Balatonhoz, és Balatonberényhez. Én egy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei kis faluból, a Tisza-tó melletti Tiszaörsről származom, nekem a Balatonra eljutni mindig egy álomnak tűnik, ezért is szeretem nagyon Dávidnak a Balatoni álmom c. verse.
Hozzászólások