Egy új korszak nyitánya: XIV. Leó pápa

Bevallom, a konklávé alatt azért imádkoztam, hogy beteljesítve a régi, Malakiás-féle jóslatot (amiben persze nem hiszünk, hiszen, egy keresztény ember a próféciákban és nem a jóslatokban hisz), és Erdő Pétert, a magyarországi bíboros ülhet Szent Péter székébe. (Azért írok magyarországi és nem magyar bíborost, mert a pápaválasztáson két magyar bíboros is részt vett: a másik Német László volt, a Belgrádi főegyházmegye metropolita érseke.). Érdekes véletlen, hogy Bakócz Tamás óta nem volt ilyen esélyes pápajelöltünk és őhelyette is, egy Leó pápát választottak meg, a tizediket (1513)….

Mégis, XIV. Leó, eddig Robert Francis Prevost, kilépett az erkélyre, azonnal belopta magát a szívembe. Hogy miért?

Értelmes tekintet, méltóságteljes megjelenés, mosoly, azt hiszem, az én nemzedékemnek azonnal II. Szent János Pál pápa jutott eszébe. Persze ez másodlagos, egy pápának nem kell fotogénnek lennie, de ma a média és a közösségi média világában ez is fontos szempont.

A második szempont az öltözéke volt: szemben Ferenc pápával, aki fehér reverendában jelent meg a megválasztása után, XIV. Leó pápa a hagyományos öltözékhez tért vissza. Egy finom jelzés: Leó pápa vállalja a katolikus hagyományokat. A modern kornak, amely igyekszik eltörölni a múltat, ez is egy fontos jelzés: vállalnunk kell a múltból eredő önazonosságunkat.

A harmadik: az új pápa első szavaival is békét és Istent hirdetett.

„Béke mindnyájatokkal!

Drága Fivéreim és Nővéreim, ez a feltámadott Krisztus első köszöntése, a Jó Pásztoré, aki életét adta Isten nyájáért.

Én is azt szeretném, hogy ez a békeköszöntés belépjen a szívetekbe, hogy elérje családjaitokat, az összes embert, bárhol éljen is, elérje az összes népet, az egész földet.

Béke veletek! Ez a feltámadt Krisztus békéje, fegyvertelen és lefegyverző béke, alázatos és állhatatos béke. Istentől származik, attól az Istentől, aki mindnyájunkat feltétel nélkül szeret.

Még ott halljuk fülünkben Ferenc pápa gyengécske, de mindig bátor hangját, aki húsvét napján megáldotta a világot, az egész világot. Engedjétek meg, hogy folytassam ugyanazt az áldást: Isten szeret bennünket, Isten mindnyájatokat szeret! És a rossz nem fog győzni!

Mindannyian Isten kezében vagyunk. Ezért félelem nélkül, Istennel és egymással kéz a kézben haladjunk előre! Krisztus tanítványai vagyunk. Krisztus előttünk jár. A világnak szüksége van az ő világosságára!

Az emberiségnek szüksége van őrá mint hídra, hogy elérje Isten és az ő szeretete. Segítsetek nekünk és segítsétek egymást hidakat építeni, párbeszéddel, találkozással! Mindannyian egyesüljünk, hogy mindig békében élő egyetlen nép lehessünk! Köszönet Ferenc pápának!

Szeretnék köszönetet mondani összes bíboros testvéremnek is, akik engem választottak Péter utódjának, és hogy veletek együtt járjak, összetartó Egyházként, mindig a békére és az igazságosságra törekedve, mindig azon fáradozva, hogy Jézus Krisztushoz hű férfiakként és nőkként félelem nélkül hirdessük az evangéliumot, hogy misszionáriusok legyünk.

Szent Ágoston fia vagyok, Ágoston-rendi szerzetes.

Szent Ágoston azt mondta: „Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök.” Ennek szellemében haladhatunk mindannyian együtt az Isten által számunkra előkészített haza felé.

Különleges üdvözlet Róma egyházának! [Taps.] Együtt kell keresnünk, hogyan lehetünk misszionárius Egyház, olyan Egyház, amely hidakat épít, párbeszédre törekszik, mindig nyitott, hogy befogadjon – mint ez a tárt karokat szimbolizáló tér –, hogy befogadjon mindenkit, mindazokat, akiknek szüksége van szeretetünkre, jelenlétünkre, akik párbeszédre és szeretetre vágynak.

[Spanyolul] És ha megengeditek, szeretnék szólni egy szót, szeretném üdvözletemet küldeni mindenkinek, különösen szeretett chiclayói egyházmegyémnek, Peruban, ahol egy hűséges nép kísérte püspökét, megosztotta hitét, és oly sokat, oly sokat adott azért, hogy továbbra is Jézus Krisztus hű egyháza maradjon.

[Ismét olaszul] Mindnyájatoknak [mondom], Fivéreim és Nővéreim Rómában, Olaszországban, az egész világon, hogy szinodális Egyház akarunk lenni, úton járó Egyház, mely mindig békére törekszik, mindig szeretetre törekszik, mindig közel lenni igyekszik, különösen azokhoz, akik szenvednek.

Ma van a Pompeji Szűzanya ünnepnapja. Anyánk, Mária mindig velünk akar járni, közel akar lenni hozzánk, közbenjárásával és szeretetével segíteni akar bennünket. Ezért szeretnék veletek együtt imádkozni.

Imádkozzunk együtt ezért az új küldetésért, az egész Egyházért, a világ békéjéért,

és kérjük ezt a különleges kegyelmet anyánktól, Máriától!

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.”

Ez is hatalmas változás Ferenc pápához képest, aki nem Isten nevében, köszöntötte a híveket, hanem csak egy egyszerű „Jó estét”-tel. Leó pápa első szavai: Béke és Krisztus, s talán ez a kettő, amire legnagyobb szüksége van a világnak.

S volt a szövegben egy nagyon fontos utalás is: „Szent Ágoston fia vagyok, Ágoston-rendi szerzetes” – ez egy nagyon fontos gesztus az evangélikus, és rajtuk keresztül a protestáns testvéreink felé, hiszen Luther Márton is ágoston-rendi szerzetes volt.

S végül közös imával fejezte be első nyilvános szereplését, ezzel is eltérve Ferenc pápától.

A negyedik a névválasztás: nem új nevet választott, hanem egy már többször felvett nevet, a Leót. Még nem tudhatjuk, pontosan miért választotta ezt a nevet, de az üzenetét igen: felidézi Nagy Szent Leó (pápasága 440-461 közé esett) pápa emlékét, aki megszelídítette Attilát (452), de talán még fontosabb XIII. Leó pápára (1878-1903 között szolgált), aki a XIX. században megnyitotta a katolikus egyházat a modern világ felé. Arisztokrata származása ellenére ő lett a „munkás pápa”, aki Rerum novarum (1891) kezdetű enciklikájában először foglalt állást a pápák közül a szociális kérdéssel. Ez egy jelzés arra, hogy Ferenc pápa szociális vonalát követi majd.

Nekem egy külön ajándék volt, hogy XVI. Benedektől kezdve mindig Édesapám volt mellettem, amikor befejeződött a konklávé és ő volt mellettem, amikor kiderült az új pápa személye, s most is éppen neki adtam vacsorát, ebben a történelmi pillanatban.

Nem véletlenül mondtam „történelmi pillanatot” – mert bár a római pápa elsősorban lelki vezető, de egyben világpolitikai tényező is, bár egyetlen hadosztálya sincsen.

Ki kell mondani: az USA hanyatló hatalom, akár sikerül Trump elnöknek újra naggyá tennie, akár nem. Ha sikerül, az is csak időre szól, ahogy I. Iusztinianosz bizánci császár (uralkodott: 527-565) is csak néhány emberöltőre tudta naggyá tenni a Bizánci Birodalmat, azonban ez a néhány évtized elég volt arra, hogy Bizánc olyan szellemi örökséget hozzon létre, ami a XVIII. század végéig meghatározta az európaiságot: a római jogot.

Különleges világpolitikai konstelláció: az első amerikai pápa (a Vatikán külön kezeli Észak- és Dél-Amerikát), egy katolikus alelnök az USA-ban (aki ráadásul betért, tehát neofitaként komolyan veszi a hitét), aki talán elnök is lesz… Ez mindenképpen esély az USA-nak, s talán XIV. Leó, hasonlóan elődjéhez, Nagy Szent Leó pápához, meg tudja szelídíteni a világ erőszakos hatalmasait.

Ha ez így lesz, akkor II. János Pál megválasztása óta ez lesz a legnagyobb hatású konklávé.

2025.05.08.

#pápa #XIVLeó