1918. december 1. évfordulója Románia nemzeti ünnepe is, nem csak Advent egyik első napja...
Bár minden nép ünnepét tisztelnünk kell, ezen a napon, mi magyarok, nem tudunk együtt ünnepelni a román nemzettel: egy évszázada ezen a napon mondta ki a vitatott legitimációjú gyulafehérvári gyűlés, hogy Erdély és a Részek egyesüljenek Romániával.
Mégis, úgy érzem, ebben a román ünnepben és az adventi koszorú első gyertyájának egy napon történő fellobbanásában a Gondviselés útmutatását látom: a reményt.
A zsidók és Izrael népe évezredeken keresztül várta a Messiást és a megváltást. Mi még csak egy évszázadnál járunk…
Felejtsük el a romantikus képeket Izrael várakozásáról: nem egy nyomorban élő nemzet várta egységben, hogy beteljesedjék az isteni ígéret. Jézus születésekor a legtöbben elégedettek voltak Heródes király uralkodásával, nem véletlen, hogy a „Nagy” melléknevet ragasztották a nevéhez, s bár diktatúra volt, de béke és rend volt az országban (s mint tudjuk, a diktatúrák a legtöbbször népszerűek az alattvalók körében). A legtöbben élvezték a gazdasági jólétet, amit a Római Birodalom gazdasági térségéhez való csatlakozás jelentett. Hogy mennyire nem volt benne a köztudatban a Messiás, jól jellemzi, hogy Heródesnek, amikor a napkeleti bölcsek érdeklődtek nála a zsidók újszülött királyról, a főpapoktól és az írástudóktól kellett információt kérnie.
Kevesen voltak, de nem ekkor voltak a legkevesebben: Babilonból csak néhány család, mintegy 50 ezer ember tért haza, az ő leszármazottaik őrizték csak a hitet…
Mégis, a Messiás, amikor úgy tűnt, hogy senki sem várja, amikor úgy tűnt, már nincs rá szüksége a világnak, megérkezett.
Miért lenne a mi várakozásunk reménytelenebb, mint akkor volt a messiás-várás?
Erdély és a Részek kérdése ma megoldhatatlannak tűnik, a realisták azt mondják, előbb-utóbb a székelység és a magyarság be fog olvadni a többségi nemzetbe, van-e még értelme kitartani és ellenállni a történelmi törvényszerűségeknek?
Gondolatban térjünk vissza az 1918-as évbe!
A románság képviselői Gyulafehérváron határozataikban nem csak a Romániával való egyesülést mondták ki, de az önigazgatást és a kisebbségek autonómiáját is, de hamarosan csalódniuk kellett: a bukaresti törvényhozás csak az egyesülésre vonatkozó határozatot fogadta be, az erdélyi román politikusokat bedarálta a centralizált román állam.
Kevesen tudják, de nem sokkal később a Szász Nemzeti Tanács Medgyesen kimondta, hogy támogatják Erdély Romániához való csatolását. Ma már 10-20 ezer, jórészt idős ember maradt belőlük.
A székelyek és a magyarok nem egyeztek bele az impériumváltásba: és minden racionalitás ellenére megmaradtak. A realitásokkal számolni kell, de nem mindig kell tudomásul is venni. Ne hozzátok nekem a statisztikákat, hogy mennyire fogyunk, hanem azt nézzétek velem együtt, hogy még vagyunk!
Eltelt egy évszázad, de még mindig élő és életképes magyarszívű közösség található a Romániához csatolt területeken.
A megoldás Isten tette, de a remény az ember cselekedete – ezt a reményt őrizzük száz év után amikor a harmadik fény gyúl ki az adventi koszorún!
Comments