Abban az időben, Jézus követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamáriaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!” De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. (Szent Lukács evangéliuma, 9, fejezet)
Jézus félrehívta Jakabot és Jánost és ezt mondta nekik: - Úgy gondoljátok, hogy megérdemelnék, hogy tűz pusztítsa a várost?
A tanítványok egyként válaszoltak neki: - Mester, nem te mondtad, hogy azért jöttél, hogy tüzet dobjál a földre és azt akarod, hogy égjen[1]?
Jézus azonban így válaszolt: - Ilyen igazságtalannak tartanátok engem és azt, aki engem küldött? Még a pogányok se adnak senkit sem halálnak, mielőtt ügyét meg nem vizsgálnák. Igazságtalan bíró lenne talán az Örökkévaló, aki még Szodomának és Gomorrának is megkegyelmezett volna Ábrahám szavára, ha talál csak tíz igazat is közöttük?
A tanítványok azonban tiltakoztak: - Az Örökkévaló hiába küldte két angyalát a városba mégsem talált igaz férfit, Lóton és leányainak férjén kívül[2].
Jézus azonban így válaszolt: - Bizony, legyen így. Övezzétek fel magatokat, ruhátokat borítsátok fejetekre és kövessetek a városba. Ha a követek szavára nem hallgattak, majd meglátjuk, mit tesznek, ha maga az Emberfia kopogtat ajtajukon. Ha egy igazat is találunk a városban, nem lesz rajtuk ítélet.
Már esteledett, így a kapuőrök nem ismerték fel Jézust és tanítványait, így beengedték őket a városba. Jakab bezörgetett az első kapun és így szólt: - Egy igaz hajlékot keresünk, ahol meghúzhatnánk magunkat éjszakára.
A házigazda erre így felelt: - Nagy szerencsétek van, hogy hozzám kopogtattatok be, mert más igaz ember nem lakik a városban, azonban vendégeim vannak, nem tudok nektek szállást adni.
A következő házban ezt a választ kapták: - Nagy szerencsétek van, hogy hozzám jöttetek, rajtam kívül csak tolvajok és paráznák lakják a várost, de a házamban gyász van, nem fogadhatok vendégeket.
És így felelt Jézusnak és tanítványainak mindenki, akitől szállást kértek. Végül az utolsó ajtóban a házigazda felismerte Jézust és földre borult: - Távozz tőlem, Uram, mert tisztátalan ember vagyok és tisztátalan kenyeret eszem.
Jézus azonban így válaszolt neki: - A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania, még te sem adsz szállást nekem?
A házigazda, a tisztátalan szamaritánus azonban így válaszolt neki: - Az Emberfiának ne lenne szállása? Neki adta az Örökkévaló a földnek teljességét, ott hajtja le fejét, ahol akarja. E város lakói derék és igaz emberek, akiktől távol áll minden tisztátalan, bármely más ház méltó szállás lenne az Emberfiának. Válaszd ki bármelyiket, de add hírül szolgádnak, hogy megkereshesselek és szolgálhassak neked, ha kegyesen elfogadod tisztátalan és bűnös szolgádat.
Jézus rá nézett és így szólt: - Nincsen napszámos, kinek bérét a gazda magánál tarthatná éjszaka[3], milyen bért akarsz szolgálatodért?
A tisztátalan szamaritánus így válaszolt neki: - Add, hogy tiszta legyek, mint bárki más e város lakói közül.
Jézus megáldotta és elhagyta a várost. A városon kívül így szólt tanítványaihoz: - Bizony mondom nektek, hogy ezen egy tisztátalannak alázatáért megkímélem a várost. Mert, aki magát tisztábbnak tartja másoknál, az igaztalanok közé soroltatik, de aki még a kevélyekben és bűnösökben is meglátja az igazat és Isten arcát, abban az én Mennyei Atyám is meg fogja látni az igazat és annak ez megigazulására szolgál, és általuk áldást nyer a föld.
És Jézus felnevetett, és ezen naptól kezdve, Jakabot és Jánost, Boanergésznek, azaz a mennydörgés fiainak nevezte.
[1] V.ö. Lk 12,49.
[2] Ter 18-19,
[3] a bér éjszakájáztatásának tilalma, mint égrekiáltó bűn, már Mózes törvényében szerepel
Comments