- Azért, tegyük hozzá, ez a Józsué nem egy Mózes. Én igazán nem rajongtam az öregért, de akkor rend volt és biztonság. De ez a Józsué… Ha nem ült volna mindig Mózes köpenyének szélén, senki sem lenne – szólalt meg az egyik öreg.
- Ez csak ígérgetni tud. Hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán vár ránk. De kérdem én, hogy hol vannak azok a szőlőfürtök[1]?
- Pontosan! Mózesnek legalább még volt koncepciója. Jó, elismerem, most már én sem tartom olyan jó ötletnek, hogy otthagytuk az egyiptomi húsosfazekakat[2].
- Meg azok a halak[3]! – révedezett el a másik öreg.
- Igen, a halak… Itt még manna[4] sincs. Nem mondom, hogy jó íze volt, de ingyen kaptuk és elvette az ember éhségét. Na, de Mózes ezt is el tudta intézni. Meg emlékeztek arra a trükkre, amit az öreg a Vörös-tengernél[5] bemutatott? Csak felemelte a botját és láss csodát!
- Igen, kedves barátom – helyeselt a másik - , pont ez a lényeg. Mózesnek kettévált a tenger, Józsuénak meg csak a folyó, de ez sem ment neki egyedül, kellettek hozzá a papok is. Aztán, emlékeztek arra, hogy Jerikó alatt is hét napig csak tébláboltunk, és csak azután szólt, hogy jöhet a kóruspróba a kürttel[6].
- Na de csak leomlottak azok a falak? – próbált ellenkezni a másik.
- Persze! De kérdem én, hogy akkor minek járatta velünk hét napig a bolondját? Kérem, én komoly üzletember vagyok, a szolgáimnak hét napig fizethettem a napidíjat. Ki téréti meg a kiadásaimat?
- Pontosan, ezeknek a taknyosoknak már semmi sem szent… Még behozták ezt a húsz éves szabályt is, hogy aki elmúlt húsz éves, már nem léphet be az ígéret földjére[7]. Persze, nem lehetetlen kijátszani, csak kell pár megbízható stróman, no de akkor is! Aztán meg csodálkoznak, hogy pang az ingatlanpiac.
- No, de térjünk a tárgyra, uraim. Mi legyen a neve ennek az országnak? Már több külföldi üzletfelem jelezte nekem, hogy nem tudják hova küldeni a számlákat, mert nem tudják, milyen célországot jelöljenek meg.
- Mi lenne, ha az Ígéret Földjénél maradnánk? Úgyis mindenki ezt használja.
- Nem jó… - simogatta meg szakállát az öreg. – Ki ígérte ezt nekünk? Mózes? Őt otthagytuk Nébo[8]-hegyén. Különben is, ha így nevezzük ezt a földet, akkor még azt hiszik, hogy hálásak vagyunk érte.
- Nekem mindegy, csak Józsué Földjének ne nevezzük! – nevetett fel a másik.
- Hát azt semmiképpen se! De mi lenne, ha Mózes földjének neveznénk? Ezzel is jeleznénk ennek a törtető alaknak, hogy semmibe vesszük.
- Jó lenne, jó lenne… De a Mósze névnek van egy kis egyiptomi hangzása. Félre ne értsenek, uraim, nem lenne rossz egy kis egyiptomi fennhatóság, jó lenne a nílusi gazdasági térséghez tartozni, jó lenne, ha nem kellene vámot fizetnünk.
- Hát akkor? – értetlenkedtek a többiek.
- Gondoljanak bele, mi lenne, ha az egyiptomiak azt mondanák, hogy ha már a fáraóról neveztük el Mószének az országunkat, akkor igazán megfizethetnénk az utazásra felvett kölcsöneinket[9] is. Tudják, amiket a kivonuláskor vettünk fel a szomszédjainktól… Rossz belegondolni.
- Akkor nevezzük el Ábrahámról. Végtére is azt mondják, hogy ő a mi apánk…
- Hát nem is tudom… Azért furcsa dolog, hogy akkor lett hirtelen gyereke a feleségének, amikor az Abimelekhez állt be szolgálónak[10]. Gonoszak az emberek, képzeljék, miket terjesztenének rólunk a hátunk mögött… No, meg Ábrahámnak volt egy másik fia is, mi lenne, ha azoknak a leszármazottja is jelentkezének, mint jogos ingatlantulajdonosok?
- Hát akkor nevezzük el Izsák Földjének! Végtére is róla is sok szépet meséltek a szüleink.
- Izsák? Nem rossz, rövid, csattanós név. De azért vegyük számításba, hogy azért a fia, Jákob is átverte öregségében[11]. Egy ilyen lúzerről nevezzük el magunkat?
- Ha így haladunk, lassan kifogyunk az ősökből.
- Ott van még Jákob.
- Jákob? Azt meg az apósa verte át a nászéjszakáján, másik nőt dugott az ágyába[12].
- Na, de uraim! Tegyük a szívünkre a kezünket! Ki az, aki igazoltatná azt a nőt, aki szerelemre éhesen várja őt egy sötét sátorban?
- Mégis, képzelem, milyen csúfneveket aggatnának ránk, nem is akarom kimondani, mit mondanának, hogy melyik testrészünkkel gondolkozunk…
- Márpedig más ős nem maradt.
A legöregebb férfi, aki ránézésre legalább 80 éves volt, de a papírjai szerint, amit aranyáron vett meg a feketepiacon, még csak 18, így beléphetett az Ígéret Földjére, felemelte a kezét: - Uraim, kompromisszumot ajánlok! Nevezzük el az országot Jákobról, de nem Jákobnak, hanem a ragadványnevéről, Izraelnek.
Mivel már közeledett a vacsoraidő, a többiek inkább gyorsan megszavazták és mindenki hazament a sátrába.
Aznap éjjel Józsué keserűen imádkozott a Szövetség Sátrában.
- Hallod, Uram, mit akar a nép? Nem jó nekik az Ígéret Földje megnevezés, azt akarják, hogy Izraelnek hívjanak minket.
- Én teremtettem a szájakat és a nyelveket is, hogy ne hallanám?
- És mit akarsz, Uram? Mi legyen?
- Legyen akkor Izrael az Ígéret Földjének neve ezentúl, ha ezt akarja a nép.
- A nép? Uram, ezek lennének a Te néped? Fontoskodók, haszonlesők, csalók, akiknek minden bölcsessége csak pár durva vicc.
- Azt hiszed, nem ismerem őket? Ők az én népem, rövid lenne az éjszaka arra, hogy minden hibájukat felsoroljam. Mint cseppben a tenger, az emberek minden bűnében részesek, mégis ők az én népem.
- Miért vagyunk mi a te néped, Uram?
- Mert ha őket meg tudom szentelni, akkor reményt adok az egész világnak: akkor senki sem mondja, hogy Isten a magasban, én a földön, mert ez a nép lesz az út köztem és a népek között.
- Az sem baj, ha Izraelnek fogják hívni?
- Ez is az én akaratom. Vagy tán azt hiszed, nem én fordítottam erre a gondolataikat? Azt hiszed, véges a hatalmam és nem tudom az emberek kicsinyes gondolatait szolgálatomba állítani? Én, a Szent akartam úgy, hogy ez legyen népem neve, én meg Izrael Istene.
- De miért pont Izrael?
- Amikor Jákob, akit szerettem, a Pénuel patakjánál volt, megküzdött velem[13]. Megismerte a saját gyengeségét és az én erőmet, ezért adtam neki az Izrael nevet. Legyen ez a név törvény: senki sem léphet be az Ígéret Földjére, Isten Országába, aki nem küzd meg velem és nem ismeri meg saját gyengeségét, kicsiny voltát!
És attól a naptól kezdve, az Ígéret Földjét Izraelnek nevezték.
[1] Számok könyve 13-14, fejezet
[2] Kivonulás könyve 16,3.
[3] Számok könyve 11,5.
[4] Kivonulás könyve 16,
[5] Kivonulás könyve 14,15-31.
[6] Józsué 4-6,
[7] Számok könyve 14,29.
[8] Második törvénykönyv 34 – a Biblia szerint később itt rejtették el a Szövetség Ládáját is
[9] Kivonulás 12,35-36.
[10] Teremtés 20,
[11] Teremtés 27,
[12] Teremtés 29,
[13] Teremtés 32,23-31.