Teamesék: az asszony és a fal

A férfi megállt az úton és a nőre nézett: az asszony köveket rakott egymásra.

- Mit csinálsz? – kérdezte a férfi.

- Hát, ha nem látod, hiába magyaráznám – nevetett fel a nő.

- Nekem úgy tűnik, hogy falakat húzol fel…

- És tudja! – nevetett fel a nő.

- Már csak azt nem tudom… - gondolkozott el a férfi. – Milyen falak ezek? Templomot, várat vagy házat építesz?

- Ahogy érzed…

- Ezt nem értem.

- A kéz csak falakat emel, a szív lakja be és dönti el, mi legyen belőle: templom, vár, vagy ház. Vagy ez is az is. Egyszerre vagy külön-külön.

- Lehetséges?

- Igen. Ha szeretettel közelítesz felé, akkor templom lesz, mert a szeretet mindig az ég felé emel. Ha rossz szándékkal, akkor várfallá válik, ami elzár tőlem.

- És mikor lesz ház?

- Ha szereteted szeretetemmel találkozik, ha meghajtod fejed, hogy belépj az ajtón. Csak vigyázz nagyon a kobakodra! Nem szeretném, ha bevernéd és kórházzá válna, amit építek!

- Segíthetek?

- Ne kérdezd! Ha segíteni akarsz, ne kérj engedélyt, hanem tedd, amire gondolsz.

A férfi lerakta a táskáját és ráhajtotta a kabátját, levette az ingét és odalépett a nő mellé:

- Mit csináljak?

- Tudnod kell! Azt szeretném, ha nem nekem kellene megmondanom, milyen segítségre van szükségem, hanem te magad találnád ki!

- Ez egy teszt?

- Nem, ez a választás. Ha én mondom meg, mit tegyél, akkor nekem segítesz. Ha magad találod ki, akkor ezek a falak a tieid is lesznek.

A férfi megvakarta a tarkóját és dolgozni kezdett. Már délre járhatott az idő, amikor az asszony kiterített egy kendőt és ételt rakott ki.

- Jó étvágyat!

A férfi a kirakott kenyérre és húsra nézett:

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen lakomában lesz részem!

- Ez nem lakoma, ez több annál: a saját ételemet osztom meg veled. És ha megbotlana a nyelved és életet mondanál, talán nem is tévednél nagyot.

A férfi nem mert ellenkezni, pedig úgy érezte, hogy ennél finomabbat még életében nem evett. Mikor végzett a falra, majd az asszonyra nézett:

- Milyen magasak legyenek a falak?

- Ilyenek – tartotta a nő a kezét a szívéhez. – Ha valaki a szeretet szárnyán jön, tudja, hogy megérkezik, de könnyedén átrepül felette. Ha viszont földhözragadt lélek közelítene, annak áthatolhatatlan akadály.

- Értem – bólintott a férfi.

- Ne értsd! Érezd!

És a férfi és a nő együtt építették egész nap a falakat, hogy estére kiderüljön, hogy templomot, várat, vagy házat építettek-e.

Vagy mindhármat egyszerre.

Kép: petőczpusztai harangláb

#Petőczpuszta #Viganvár