Sokszor gyűlöljük a kort,
melyben élünk,
kisszerű tarkaságát,
mely lényeget felejt,
s féljük a jövőt,
mely koptatja a szépet és a jót.
Hol vannak a regősök,
kik dalolnák a múlt értékeit,
s hol vannak a költők,
kik hirdetnék a reményt és a fényt?
Fekete köd fojtogat,
de a földön is ragyognak csillagok,
tiszta lelkek, látó szellemek,
kik nem gyűlölik,
de értik ezt a kort,
s mint a bölcs magvető
szórják a gondolat-magvakat,
hagyva, hogy égig érjen majd a szár,
hol az ember Istenre talál.
Ez nekem e két szó: „Olvasni Öröm”,
hogy a szellem, mely emberré tett minket,
még most is növekszik és él,
köszönöm a bizonyossággá váló reményt,
mely összehozza e sok lélek-csillagot.
Az Olvasni Örömhöz itt lehet csatlakozni!