Egy város, mely megtagadott múltjából
Gemütlich[1]-módon megél:
hisz a Ház[2], mely egykor
teremtette és naggyá tette őt,
már csak szobrokban és palotákban,
kapucinusok ódon kriptájában[3],
giccses emléktárgyakban van jelen.
Egy város, mely kicsinnyé[4], tarkává lett,
s jelenben feladta önmagát.
Mozart már csak csokigolyó,
a császárból pedig morzsa lett[5]…
Ha e város lényegét keresed,
már csak templomok mélyén,
a halálban leled:
csak ott szól az ének régi erővel,
csak ott látsz fényt a szemekben,
mely felidézi, a régi, dicső Bécset,
csak itt találsz a sok új európai közt,
néha egy-egy osztrákot is.
Fiatalkoromban Bécs egy másik világ volt: amikor a rendszerváltás után először láttam, arra gondoltam, hogy Budapest sohasem lesz ilyen. Most, amikor érett fejjel visszatértem, már nem ugyanazt találtam: ez az új Bécs már összevethető Budapesttel. Az utcákon már szemetet fúj a szél, a faleveleket nem söprik össze a sétányokon, s mintha a parkokat utoljára a nyolcvanas években újították volna fel.
A legnagyobb változást azonban az embereken láttam meg: a közhasznú járműveken tolakodnak, terpeszkednek, a vendéglőkben hangoskodnak, van, aki az asztalra ül… Hogy vannak-e No-Go zónák, arról nem mernék nyilatkozni, de arról igen, hogy a bécsiek viselkedésében, legyenek akár osztrák, akár bevándorlók valami megváltozott, s az én fogalmaim szerint nem a kedvező irányba.
Bécs kettőssége mintha ellentétbe csapott volna át: a várost Habsburgok építették fel, a turizmus erre az örökségre épül, de közben meg is tagadja ezt a múltját. A császári ház tagjait megfosztották címeiktől, jogaiktól, vagyonuktól, és kitiltották őket Ausztria területéről, csak azok térhettek haza, akik lemondtak trónigényükről. Ottó trónörökös ezt megtette 1961-ben, édesanyja, Zita, egyike legszebb és legnemesebb királynéinknak ezt nem tette meg, ám amikor 1989-ben elhunyt, egy nemes gesztussal, utolsóként császári temetést kapott, a régi rend szerint.
[1] Kedélyes (német)
[2] utalás a Habsburg(-Lotharingiai)-uralkodóházra
[3] másképpen: Kaisergruft, a császári ház kriptája
[4] Franz Vranitzky (1937-), osztrák kancellár (1986-1997) gondolata volt, hogy az egykor hatalmas Ausztriának meg kellett tanulnia a kisállami-létet
[5] közkedvelt osztrák sütemény, a császármorzsa (kaiserschmarrn)
További képek bécsi utunkról ide kattintva érhetők el!
Comments