A megtagadott múlt – Hofburg (Bécs-03)

Egy város, mely megtagadott múltjából

Gemütlich[1]-módon megél:

hisz a Ház[2], mely egykor

teremtette és naggyá tette őt,

már csak szobrokban és palotákban,

kapucinusok ódon kriptájában[3],

giccses emléktárgyakban van jelen.

Egy város, mely kicsinnyé[4], tarkává lett,

s jelenben feladta önmagát.

Mozart már csak csokigolyó,

a császárból pedig morzsa lett[5]…

Ha e város lényegét keresed,

már csak templomok mélyén,

a halálban leled:

csak ott szól az ének régi erővel,

csak ott látsz fényt a szemekben,

mely felidézi, a régi, dicső Bécset,

csak itt találsz a sok új európai közt,

néha egy-egy osztrákot is.

#Bécs #Hofburg

Fiatalkoromban Bécs egy másik világ volt: amikor a rendszerváltás után először láttam, arra gondoltam, hogy Budapest sohasem lesz ilyen. Most, amikor érett fejjel visszatértem, már nem ugyanazt találtam: ez az új Bécs már összevethető Budapesttel. Az utcákon már szemetet fúj a szél, a faleveleket nem söprik össze a sétányokon, s mintha a parkokat utoljára a nyolcvanas években újították volna fel.

A legnagyobb változást azonban az embereken láttam meg: a közhasznú járműveken tolakodnak, terpeszkednek, a vendéglőkben hangoskodnak, van, aki az asztalra ül… Hogy vannak-e No-Go zónák, arról nem mernék nyilatkozni, de arról igen, hogy a bécsiek viselkedésében, legyenek akár osztrák, akár bevándorlók valami megváltozott, s az én fogalmaim szerint nem a kedvező irányba.

Bécs kettőssége mintha ellentétbe csapott volna át: a várost Habsburgok építették fel, a turizmus erre az örökségre épül, de közben meg is tagadja ezt a múltját. A császári ház tagjait megfosztották címeiktől, jogaiktól, vagyonuktól, és kitiltották őket Ausztria területéről, csak azok térhettek haza, akik lemondtak trónigényükről. Ottó trónörökös ezt megtette 1961-ben, édesanyja, Zita, egyike legszebb és legnemesebb királynéinknak ezt nem tette meg, ám amikor 1989-ben elhunyt, egy nemes gesztussal, utolsóként császári temetést kapott, a régi rend szerint.

[1] Kedélyes (német)

[2] utalás a Habsburg(-Lotharingiai)-uralkodóházra

[3] másképpen: Kaisergruft, a császári ház kriptája

[4] Franz Vranitzky (1937-), osztrák kancellár (1986-1997) gondolata volt, hogy az egykor hatalmas Ausztriának meg kellett tanulnia a kisállami-létet

[5] közkedvelt osztrák sütemény, a császármorzsa (kaiserschmarrn)

További képek bécsi utunkról ide kattintva érhetők el!