Az öreg katona könnyed kastélya - a Belvedere (Bécs-06)

Bécs sok kastélya közül nekem a Belvedere tetszett a legjobban: ebben a szigorú németes rendet franciás könnyedség oldotta, illően az öreg katonához, Savoyai Jenő herceghez (1663-1736).

Kevés olyan Habsburg hadvezér volt a történelemben, akit ennyire a szívünkbe zártunk: tudomásom szerint ő az egyetlen, akinek nevét magyarosított formában használjuk, mintha a királyi házhoz tartozott volna - nem Eugen von Savoyen, hanem Savoyai Jenő. (Kis protokolláris kiegészítés: a külföldi nemesi személyek nevét anyanyelvi formában kell használni, azonban a külföldi királyi személyeket és a királyi család tagjait magyar formában: így például, nem Charles III., hanem III. Károly a jelenlegi angol király.)

Életútja finoman szólva is kalandos, megérdemelne egy igényes történelmi filmet.

„Mater semper certa, pater incertus” – mondja a latin (az anya személye mindig biztos, az apáé bizonytalan). A hivatalos iratok szerint apja a francia király tábornoka, azonban édesanyja XIV. Lajos kegyencnője, így a rossz nyelvek szerint ő volt az igazi apa. Hagyjuk a múlt sötét homályában azt, hogy a jog szerinti és a természetes apa személye eltért-e…

Az ifjú Jenő eljátszott a homoszexuális kapcsolatok gondolatával, a családja papnak szánta, így kompromisszumos megoldásként katona lett. Igaz, nem a francia oldalon, amiben közrejátszott az is, hogy édesanyja kegyvesztett lett az udvarban, hanem az ellentétes oldalon: Habsburg I. Lipót német-római császárnak, magyar királynak ajánlotta fel szolgálatait. Ott volt Bécs 1683-as ostrománál, 1686-ban alvezérként vett részt Buda felszabadításában, nem sokkal később már saját rokonai ellen harcolt a pfalzi örökösödési háborúban.

1696-ban ő lesz a Magyarországot a török hódoltság alól felszabadító hadak fővezére. Legnagyobb diadalát 1697. szeptember 11-én a zentai csatában aratta: két óra alatt 30 ezer török halott maradt a csatatéren és hazánk végérvényesen felszabadult (legalábbis az oszmánok alól).

Érdemes Jókait, a nagy mesélőt idézni, mint írt Savoyai Jenő zentai diadaláról!

„Ez a lángeszű hadvezér még akkor csak harmincnégy éves volt, de már babérokkal és dicsőséges sebhelyekkel fedve. (…)

Savoyai Jenőt ezért a zentai diadalért a bécsi haditanács hadi törvényszék elé akarta állítani. – Hogy mert az ő utasításai ellenére, holott védelmi helyzetben kellett volna magát tartania, a támadásba átmenni?

Jenő herceg azt mondá a hadbiztosnak, aki a kardját elvette Bécsben: „Itt van! Még most is piroslik az ellenség vérétől.” Szerencséje, hogy a császár pártját fogta: „Isten őrizz, monda, hogy én árulónak nézzem azt, aki által az ég engem győzelemmel tetézett.” És így kikerülte a zentai hős méltó büntetését.

De Bécsből azonnal távoznia kellett. Nem is kívánt sokáig ott mulatni.

Még azon az őszön egy kis hadjáratot vezetett Boszniába: azt el is foglalta fővárosával együtt.

Bécsben nem fizették ki a seregének a zsoldot: azért vitte azt Boszniába, hogy a bosnyákokkal fizettesse azt meg.

… Régen volt ez – talán azért igaz!”

Nem véletlen, hogy a hálás magyar nemzet később a Budai vár elé állíttatta fel lovasszobrát – már csak az a kérdés, mikor kapja meg Zenta is a saját emlékművét, ha már egyszer ők rendelték meg anno.

A magyar nemzet annak ellenére a szívében őrzi Jenő herceget, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején a másik oldalon állt. Igaz, mindig nagyra becsülte egykori harcostársait, a nemzet jogainak tiszteletben tartásáért többször felszólalt, s amikor tudomást szerzett a szabadságharcot lezáró szatmári békéről (1711), megcsókolta a levelet.

Jenő herceg alapvetően katona volt, ellensége, Nagy Frigyes is sokat tanult tőle és Napóleon is csak az ő hadjáratait tanulmányozta, de diplomataként legalább ennyit ért el, képes volt katonai győzelmeit békére váltani. Élete utolsó szakaszában a Birodalom második embere volt, neki köszönhető, hogy Ausztria nagyhatalommá vált és az, hogy Magyarország, megszabadulván a török megszállás alól tartós békében fejlődhetett.

A Belvedere, ami nevéhez méltón egy szép kilátással rendelkező szemrevaló épület 1714 és 1723 között épült, igaz, akkor még kicsit egyszerűbben nézett ki. Már Jenő herceg életében is híres volt műgyűjteményéről, de mai funkcióját 1781-ben nyerte el, amikor II. József itt nyitotta meg a világ egyik első nyilvános galériáját.

A Belvedere kihagyhatatlan a Bécsbe látogató turistának: maga az épület is gyönyörű, de a Gustav Klimt és a többi szépművészeti kiállítás is megéri a rá fordított időt és pénzt.

További képek bécsi utunkról ide kattintva érhetők el!

#Bécs #Belvedere #Savoyai