1989 a csodák éve, „annus mirabilis” volt a világban és Magyarországon is: újra temették Nagy Imrét és társait, meghalt Kádár és őt is eltemették, leállították Bős-Nagymaros magyarországi építkezéseit, engedélyezték a szerzetesrendek működését, folytatódott a romániai falurombolás, újra megrendezték a Szent Jobb körmenetet, megszűnt a magyar állampárt és a Népköztársaság és végül kikiáltották a Magyar Köztársaságot.
Valami vajúdott akkor a világban, a félelmek és a remények koktélját kóstolgattuk.
Mégis, a történelem eme kavalkádjában volt egy nyugodt pont: az Országos Széchényi Könyvtár olvasótermeiben néma csend honolt, ehhez képest egy elit angolt klub rockkoncertnek számított.
Az olvasók olvastak, a személyzet csendben szolgálta ki őket, s ha valaki köhintett, a többiek néma megvetéssel néztek felé. Talán csak annyi változott, hogy egyre többen kértek napi és hetilapokat, s esetleg az ínyencek történelmi munkákat.
A változatlanság mindennek a lényege, ahogy a régi királyok mondták, a rendszerek változhatnak, de a könyvek világa nem.
Ezen a decemberi napon, 1989. december 22-én, mégis másképpen alakult.
Reggel még beszélgettünk arról, hogy vajon milyen hatása lesz az előző esti tüntetésnek a román nagykövetségnél, hogy a román hadsereg vajon támadni fog-e, vagy a tüntetők ellen akarják bevetni, volt akinek eszébe jutott, hogy a máltai csúcsról olvasott a napokban, hogy Bush és Gorbacsov Máltán[1] megegyeztek abban, hogy Ceaușescut katonai puccsal eltávolítják, de az egésznek olyan összeesküvés-szaga volt. Ha volt is remény vagy aggodalom bennünk, mélyen magunkba temettük. Kezdődött a nap, s közelgő Karácsony, a szorongató szegénység és bizonytalanságon bőven elegendő volt rágódni.
Nem sokkal múlt dél, amikor megszólalt a hangosbeszélő. „Figyelem!”
Mindenki döbbente kapta fel a fejét: vajon mi történhetett. „Nicolae Ceaușescu, elmenekült! Romániában győzött a forradalom! Megismétlem…”
Sokan becsukták a könyvet, csendben leadták az olvasószolgálaton és hazaindultak. Soha azelőtt és soha azután nem szólalt meg a hangosbeszélő, bármi is történt a kinti világban. De ezen a napon mindenki úgy ment haza, hogy fültanúja volt a történelemnek.
Aznap este a barátaimmal találkoztunk és másnap hajnalban elindultunk Aradra, gyógyszerrel, mosóporral és minden egyébbel, ami feltétlenül szükséges egy forradalom sikeréhez.
De ez már egy másik történet.
[1] 1989. december 2-3.