Véres farsangot játszik a történelem, Csókakő váránál, hol török vére hullt[1], melyet egymásnak adta a hódítók, vagy épp koronát adott érte János Corvinus[2].
Ezernyi véres álorca mögött, ostromlók és védők csontarcai porladnak névtelen - kevés szent, sok zsoldos és paraszt, kik haltak valamiért, mit a mai kor már nem ért…
Nem érti a ma embere, hogy a zászlóért meghalni érdemes, hogy a haza nem elvont fogalom, hogy a becsület számít, s nem a történelem, a valóság, túl az életen; hogy a kereszt erősebb, mint a fegyver, hogy az alázat óriássá növeszt[3].
Nem érti a ma embere,
hogy miért maradtak meg,
miért épültek újra a falak,
s nem érti meg, hogy e vár meséjét
- nem érti, de megérzi tán,
hogy Csókakő a mának mit üzen.
[1] A legenda szerint Csókakő várából török kézen lévősége idején egyszer kiugratott egy török, a vére pedig a földbe folyt. Azt állítják, azon a helyen, ahová zuhant, azóta nem marad meg a hó. Ha esik, hiába borít mindent a fehérség, egy folt mindig csupaszon marad. [2] II. Ulászló király a várat Corvin Jánosnak, Hunyadi Mátyás természetes fiának adományozta, cserébe, hogy lemondott trónigényéről. [3] utalás arra, hogy 1601-ben Brindisi Szent Lőrinc kereszttel a kezében vezette a várat ostromló keresztény sereget – az elfogott törökök azt vallották, hogy 5-6 méter magasnak látták a minorita szerzetest.