Teamesék: Éjjel a könyvtárban

Amikor az olvasók hazamentek, és a könyvtáros is bezárta a kaput, éjféltájban, a könyvek életre kelnek. Emberi fül, a biztonsági kamerák számára nem hallható módon beszélni kezdenek…

- Olyan mintha börtönben lennénk! – sóhajtott fel egy Dosztojevszkij. – Emberöltők óta senki sem kölcsönzött ki bennünket! Milyen bűnt követtünk el, hogy ez a bűnhődésünk? Vajon, nem vagyunk-e félkegyelműek, amikor abban reménykedünk, hogy újra olvasnak bennünket?

- Én inkább azt mondanám, hibernáltak minket, csak elfelejtettek kiolvasztani! – ellenkezett egy fantasztikus regény a nyolcvanas évekből.

- Ugyan, minek! Ment-e könyvek által a világ elébb? – búskomorkodott egy Vörösmarty kötet. Pedig ő, mint XIX. századi költő, igazán tudhatta volna, hogy igen.

- A minőségre ma már nincs igény – kesergett egy költészeti antológia. – E kor fiai és lányai csak akkor olvasnak, ha rákényszerítik őket! Legfeljebb a kötelező olvasmányok hagyják el a könyvek eme várkastélyát.

- Nem igaz, nem így van! – csivitelték a kötelező olvasmányok. – Nekünk sem jobb, higgyék el klasszikus hölgyeim és uraim! Igaz, hogy minket kivesznek, de leraknak az íróasztal sarkába, ott kuksolunk hetekig, amíg el nem jön a számonkérés napja, amikoris ijedten elkezdenek falni minket… Akkor van egy fertályóránk, amikor végre élhetünk, de aztán félredobnak minket és inkább az okostelefonról olvassák el a tartalmunkat és azt adják be.

- Minket már senki sem akar einstand-olni – tette hozzá a Pál utcai fiúk. – Ma már azt sem tudják mit jelent az, amikor az erősebb elveszi a gyengébbtől az üveggolyókat. Ma már nincsenek grundok, amikért érdemes lenne küzdeni és akár meghalni is. Mi meg csak állunk itt, mint a szalmabábuk a tiszaigari határban, csak velünk már senki sem akar szelfizni. Bezzeg a magazinok! Ők igazi dámák!

- De csak egy hétig, vagy legfeljebb kettőig… - szomorkodtak neki az illusztrált hetilapok. – Ha tegnapivá öregszünk, már senkit sem érdeklünk. Ti legalább vigasztalódhattok azzal, hogy örök értékeket hordoztok.

- Mit érünk vele, ha senkinek sem kellünk? – Legyintett egy lexikon. A többiek tisztelettel hallgatták, hiszen őt tartották minden tudás kútfejének. – Ma már csak az az igaz, amit a Google annak mond. Ma már csak álmodozhatunk arról, hogy egyszer újra örömmel olvashatnak minket.

- És az olyan baj lenne? – kérdezte egy könyv a klasszikusok polcáról. – Amikor engem írtak, akkor sem olvastak már könyveket, csak könnyed szórakoztató regényeket. Engem és az írómat is lunatikusnak mondtak…

- Mi az a lunatikus? – kérdezte egy gyerekkönyv.

- Bolond! – nyilatkoztatta ki a lexikon.

- Szóval, bolondnak neveztek minket, de miután kinevettek, elgondolkoztak, hogy hátha olyan igazságot mondunk el, amitől szebb és boldogabb lesz az élet – emlékezett vissza „Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha” c. regény. – Bár igaz, Don Quijote-nak csak a szélmalmokkal kellett megküzdenie, nem a TikTokkal.

- És akkor értünk is eljönnek az olvasók, mint a herceg az árva leányért? – kérdezte egy Grimm mesekönyv. – Pedig, ha tudnák, hogy régen a meséket nem csak a gyerekek olvasták, de a felnőttek is.

- Talán igen.

- És ha senki sem jön? A való életben nincsenek ilyen fordulatok – vetette ellen egy neorealista regény a XX. századból.

- Mi tudunk várni. Ami örök, az tud várni. A kéziratok sohasem égnek el – ígérte egy könyv, amit emberemlékezet óta senki sem kölcsönzött ki. A Mester és Margarita volt. – Az igazi könyvek mindent túlélnek, zsarnokokat, még a Sátán is tiszteli a jó könyvet.

- Az emberek boldogságra vágynak, csak még nem tudják, hogy milyen boldogságra és azt, hogyan érjék el, pedig a boldogság is csak olyan, mint a könyv a polcon: érte kell nyúlni, ha szabad megjegyeznem – tette hozzá az öreg örmény a Boldogságboltból.

Úgy tűnt, hogy másnap is hiába nyitott ki a könyvtár: egész nap senki nem jött be. Nem sokkal a záróra előtt azonban feltűnt egy iskolásfiú. Bár a könyvek tudták, hogy csak a kötelező irodalomért jön, de mind kihúzták magukat, hátha…

És valóban, csak egy könyvet választott ki. A többiek mind irigyelték a Pál utcai fiúkat, hogy végre kicsit kiruccanhat, de ekkor váratlan dolog történt: a könyv kicsúszott a fiú kezéből, pont a klasszikusok polca előtt. És ahogy a fiú lehajolt, megakadt a szeme egy könyvgerincen. Aztán még egyen. Végül már majd kiszakadt a táskája, annyi könyvet vitt magával.

Lehetséges, hogy mégiscsak hallotta, miről beszéltek előző éjszaka a könyvtár lakói?

Az ajtóban egy pillanatra visszafordult:

- Ne aggódjatok, holnap értetek is eljövök!

#könyv #könyvtár #Tiszaigar