Teamesék: Sándor, József, Benedek, mit is hoznak Kegyetek?

- Valami nagyon összekutyulódott a világban - állapította meg Sándor, egy felhő szélén ülve, mikor letekintett a fagyos Pannóniára és Hunniára.

- Valamikor azt mondták, hogy mi hozzuk a meleget – tette hozzá József.

Benedek csak bölcsen hallgatott: hiszen ő csak egy egyszerű szerzetes volt, hogy mert volna megszólalni az alexandriai püspök és Jézus nevelőapjának jelenlétében? De gondolni, azért sok mindent gondolt.

- Bezzeg a mi időnkben! – Sóhajtott fel Sándor újra. – Akkor még nem volt ez, a… hogyanishívják?

- Mit akar mondani? – kérdezte József.

Benedek, nemhiába alapított könyvtárat a Monte Cassino-i kolostorában, sejtette a választ: - Csak nem a globális felmelegedésre gondol?

- Pontosan! Akkor még nem volt ez a micsoda, de meleg az volt! Emlékszem, azokra a csodálatos Alexandriai nyarakra.

- Alexandria valóban gyönyörű volt azokban az időkben. Emlékszem, milyen boldogok voltunk Máriával és kis Jézussal, mikor Heródes elől Egyiptomba menekültünk… Azok voltak a szép idők – emlékezett vissza József.

- Azok voltak a szép és meleg idők. Még itt a mennyben is didergek, ha lenézek a földre. És az emberek most minket hibáztatnak, hogy miért nem hozzuk a meleget. Legszívesebben megkérdezném az Úristent, hogy is van ez… De hát ilyen csiricsáré ügyekben mégsem zavarhatom, amikor olyan nehéz idők járnak a világban – elmélkedett Sándor.

- Ha szabad szólanom… - kezdte halkan Benedek. – Talán az a hiba, hogy rossz sorrendbe rendeztek minket a kalendáriumban. Püspökatyám, az ön városa Alexandria, van a legdélebbre. József uram Názárete kicsit északabbra, míg az én kolostorom az itáliai hegyek között már ismerősként üdvözli a havat. Így ahogy ünnepeink követik egymást, egyre hidegebb tájakra vezet a naptár.

- Talán szólni kellene a lentieknek, hogy ha ennyire fáznak, fordítsák meg a sorrendet? – kérdezte Sándor.

- Ha gondolja, javasolhatnám Jézusnak is, végtére is, apjaként tisztel engem – ajánlotta József.

- Vagy talán nem véletlenül van mindez így… - elmélkedett Benedek.

- Mire gondol?

- Bár a dolgok rendje az, hogy minél jobban múlik a tél és közeledik a tavasz, egyre melegebb legyen, de talán ez a három nap egy figyelmeztetés is a jelen kor embereinek: ahogy múlik az idő, egyre jobban távolodunk a szeretettől, ahogy mi hárman is egyre hűvösebb tájakat idézünk fel, s ezért fordul hidegre az idő.

- Azonban végül csak elérkezik a nyár – egészítette ki Sándor.

- Igen – bólintott Benedek. – Mert akárhogy is távolodnak a szeretettől, végül az lesz erősebb: a hidegre meleg, a sötétre világosság, a háborúra béke, a gyűlöletre pedig szeretet következik.

#tavasz