Oly gyakran elgondolkodom, vajon érték-e a múlt, vagy bilincs, mi gúzsbaköt?
A püspöki kastély üresen áll, kongó falak siratják a múltat, mikor a győri püspök török elől futván, tartotta itt székhelyét - a dicső múlt elfeledve áll…
A bánya köve Isten műve, az ember csak csákánnyal rombolta szét: mégis, ki látná, hogy szép, az ősidőknek hogy lenne tanúja, ha a talajt, e szelíd dombot, nem tépi fel a bányaművelés?
És ki tudná, hogy mi a szabadság, ha nem fosztott volna meg tőle, Jalta és Potsdam sok évtizedre, ha nem kellett volna harcolni érte, ha nem kellett volna futni a sorsot, át vasfüggönyön, drótakadályon?
Itt a múlt formál jövőt, jelent, évmilliók súlya heggyé mered: s rajtunk áll, hogy agyonnyom, vagy csúcsára törünk, s messzi tekintünk, madárként repülve idő felett.