Godzilla, mint minden reggel nagyon nyújtózott, minek következtében egy hatalmas hullás söpört végig a szigeteken. Ez volt az ébresztő a halászoknak is: tudták, hogy addig nem ajánlatos útra kelniük a kikötőből, amíg kedvenc szörnyikéjük fel nem kelt. A halászok és a helybeliek nem féltek Godzillától, hiszen a környék a turistákból élt meg, akik eljöttek, hátha megpillanthatják egy pillanatra ezt a különös vízisárkányt.
Godzilla aznap reggel álmos volt, így kihagyta a reggeli tornát. Ezért újfent hálásak voltak a helyiek: bár a házaikat földrengésbiztosra építették, de ha Godzilla nagyon belejött a csípőgyakorlatokba, a farka úgy verte a tengerfeneket, hogy hogy még a vasbeton épületek is beleremegtek.
Ha a reggeli torna ki is maradt, a reggelit sohasem hagyta volna ki, így felemelkedett a felszínre, hogy valami harapnivaló után nézzen. Mivel ínyenc volt, nem érte be akármivel: beleszagolt a levegőbe és pár mozdulattal odaúszott a kiválasztott teherhajó közelébe. Mivel igencsak civilizált vízisárkány volt, először mindig egy mosollyal üdvözölte a hajó legénységét, akik barátságos integetéssel, kiáltásokkal és üdvlövésekkel reagáltak rá. Udvariasan megvárta, hogy a hajó legénysége csónakokba szálljon, és elhajózzanak: bizonyára azért, hogy másoknak is elmondhassák, milyen szerencsében volt részük. Amikor már eltűntek a távolban, könnyed mozdulattal kettétörte a hajót és a szájába öntötte mindkét felének tartalmát. Mindig kíváncsian várta, hogy vajon mi lesz a reggeli menü: ma nyers gumi volt. Nem túl finom, vagy tápláló, de sokkal jobb, mintha személygépkocsik kerültek volna a fogai közé. Természetesen, a hajó törzsét is alaposan megrágta, nem csak azért mert megtanulta, hogy a héjában van a vitamin, hanem azért is, mert tudta, milyen fontos a fogak tisztántartása.
Kicsit kifeküdt a partra napozni, mint hüllő, nagyon szerette a napfényt… Lassan feltöltődött energiával. Közben távolról, sokezer kilométerről mély hangot hozott a víz. Azonnal felismerte: a barátja, az óriásmajom, King Kong volt. Valójában nem is voltak, olyan jó barátok, de hát olyan kevés 50 méter feletti lény él a földön, így legalább udvariasságból tartani kell a rokoni kapcsolatokat. Figyelmesen fülelt: azt kérdezte, hogy meglátogathatja-e. Godzilla nem örült ennek: múltkor is, amikor itt járt, összetörte az összes játékát, és tönkretette a kertjét, legalább harminc évbe telt, amíg újjáépítették azok a furcsa kis lények, akik magukat embernek hívják. Visszakiáltott neki, hogy sajnos most nagyon elfoglalt, inkább a jövő évtizedben találkozzanak. Godzilla hangja túl mély volt ahhoz, hogy az emberek meghallják, de legalább ezerkilométeres körzetben minden ablak betört. Amikor meghallotta ezt a miniszterelnök, örömében pezsgőt bontott: a síküveggyártás fellendülése több százalékkal növelte a bruttó nemzeti termék nagyságát.
Godzilla tulajdonképpen költői és filozófikus lélek volt, más nem is lehetett, hiszen sokmillió évig várt arra a tengerfenéken, hogy egy atomrobbantás kiszabadítsa. Szeretett a homokban feküdni és csodálni az acélpillangókat, amik körülötte repdestek. Néha egyet-egyet elkapott, mintha csak a boldogság röpke pillanatait akarná megragadni. Ezek az acélpillangók nem csak szépek, de hasznosak is voltak: kis tűzgombócokkal vakargatták a hátát.
Olyan szép és békés ez a világ - gondolta Godzilla. Azonban a reggeli túl bőséges volt, a hajó tartalma megfeküdte a gyomrát, úgy látszik túl mohó volt, és nem lehet tagadni: böffentett egyet. Zavartan és szégyenlősen nézett körül, remélve, hogy senki sem hallotta meg. Hallani senki sem hallotta meg, mivel a hatalmas hullám, a cunami, amit keltett, mindent elsöpört a látóhatárig.
Godzilla szégyenében visszabújt a vackába, hogy jó pár évig elő se dugja az orrát.
A filmesek aznap este elégedetten mentek haza: több, egész estés filmre elegendő anyagot vettek fel, 3D-ben, arról a borzalmas szörnyről, aki ki akarta pusztítani az emberiséget, de a légierő pilótáinak hősies helytállása elől megfutamodott.