Egykor sárból alkotott minket Istenünk, belénk lehelve lelkét[1], azóta mi por és lélek vagyunk, de képmásunkra mi már szörnyeket alkotunk.
Alkotunk gépeket, s gólemet, majmolva magát az alkotót, de Isten nevét nem tudjuk leírni, ezért teremtményünk maga a pusztulás.
Elég az Igazságból parányit elvenni, hogy a hazugság teljes legyen, halálba forduljon az élet: erre tanít a Gólem meséje.
A gólem héber szó, alaktalan, élettelen tömeget jelent, a mai értelemben használt, az ember alkotta gólem alakja a Kr.u. 2. században kerül elő a „Szefer Jecira” könyvében. A történelem sok híres gólem-mesét jegyzett fel, ezek közül a legismertebb a prágai gólem legendája: ezt Júda Löw ben Becalél rabbi (1520–1609) alkotta meg, hogy megvédje a zsidókat.
Érdemes Deutsch Tibor kiváló cikkéből idézni: „A gólem készítése előtt a kabbalista rituálisan alámerül, majd fehér ruházatot ölt. A gólem elkészítéséhez korábban még nem művelt hegyi földet használnak, melyet kútvízzel áztatnak. A gólem különböző testrészeinek megformálásakor meditatív állapotban az alefbét betűit (231 kapu) és az Isten nevének négy betűjét (YHVH) kombinálják hangosan. A gólem életre-keltéséhez nagyfokú koncentráció, fegyelem, és szinte elképzelhetetlen spirituális erő szükséges. A teljes műveletsor jellemzően kb. 36 órát vett igénybe. Egy 16. századi kézirat egy nagyon vallásos Samuel nevű emberről számol be, aki egy néma gólemet készített. A gólem elkísérte útjaira és várt rá. Nevezetes történet fűződik a chelmi Elijah Baal Shem rabbihoz (1550–1583), aki a homlokára írt emeth אמת (‘igaz’) szóval aktiválta az általa készített gólemet, és az alef (א) eltávolításával helyezte nyugalomba (a met מת kifejezés halált jelent). Ebben a legendában jelent meg először a fenyegető és romboló műember alakja. A gólem ugyanis folyamatosan nőtt, míg végül a rabbi már nem érte el a homlokát. Elijah rabbi végül arra utasította, hogy vegye le csizmáját és csak akkor tudta letörölni a homlokára írt alef betűt, amikor a gólem lehajolt. A gólem ekkor súlyos, élettelen agyagtömbbé változott, összeomlott és halálra zúzta teremtőjét.”
[1] Ter 2,7.
A képet köszönöm Lacinak!
A gólem mesét köszönöm, a prágai gólem meséjét ismertem. Jó a vers,és külön köszönöm a tanulság hangsúlyozását fő mondanivalóként.
Tündéri mese halandóknak és akik szeretik a mesét! Köszönöm!
Minden mese a valóságot hozzá elém!
Nagyon tetszik ez a mese!