Szeretünk azzal dicsekedni, hogy a Magyar Himnusz egyedülálló, de vajon elgondolkozunk-e azon, hogy miért?
A legtöbb nemzet himnusza egy induló: vagy politikai pártok kocsmadalából alakult ki, vagy katonák énekelték menet közben, de még a későbbi himnuszokat is azzal a céllal írták, hogy lelkesítsék, lendületet adjanak a nemzeti közösség tagjainak. A Magyar Himnusz azon kevés nemzeti dal egyike, mely egyben ima is: Istentől kér áldást.
A Himnuszunkról gyakran mondják, hogy lehangoló, mind dallamában, mind szövegében, nem sugároz pozitív energiát – de nem is ez a célja. Sokkal inkább lelkitükör, a lelkiismeretvizsgálat eszköze, mintsem politikai kommüniké! Sokak szemében lehangoló, hogy felsorol minden tragédiát és bűnt, amit átélt ez a nemzet, de ezzel szemben ott van a remény: ha ennyi mindent túléltünk, nincs olyan erő, ami elpusztíthatna minket és szenvedéseink árán kiérdemeltük a jövőt.
A Magyar Himnusz örök. Abban az időben, amikor született, nem volt divat hogy egy nemzetnek állandó himnusza legyen, sőt, még ha ki is jelöltek egy bizonyos dalt, gyakran még annak a szövegét is változtatták az aktuális politikai helyzetnek megfelelően! pl. az osztrák császári himnusznak is 4 szövegváltozata maradt fenn! A mi Himnuszunkon egy betűt sem kellett változtatni.
Végül hadd hozzam elé a magyar Alaptörvényt: nem tudom, hogy megfigyelték-e, hogy az első személy, akit név szerint említ, Szent István király, de a második és harmadik Kölcsey Ferenc Erkel Ferenc? Azt hiszem ez nagyon fontos üzenet, hogy keresztény államunk megalapítója után egy költő és egy zeneszerző következik: a magyarság megtartó ereje a hit mellett a szellem. Ennek a szellemnek megtestesülése a Magyar Himnusz, amit a mai napon ünneplünk.