Dénes Attila emléke - Halmágy

Millió arca van a szeretetnek,

ezernyi arca a szenvedésnek,

amit Istenért vállal az igaz ember.

Vörös vértanú, ki hitéért életét adja;

fehér, ki élete végéig szenved;

de úgy érzem vannak szürke vértanúk is,

kik csendben szenvednek, küszködnek,

kikről nem emlékeznek meg

a történelemkönyvek.

E férfi nem tett mást,

mint mit az Úr sorsául adott:

tanult, családot alapított,

szolgált Istent és nemzetet,

falut, melynek lelkésze volt,

nem vágyott megtenni csodadolgokat,

erejét meghaladó csodadolgokat[1],

csak hűnek maradni egy rőtülő korban.

Isten azonban vészt küldött a földre,

megrengette annak minden oszlopát[2],

templomfalat repesztett

a szörnyű rengető erő:

de a férfi helyreállította

Istennek ősi hajlékát.

Sok fajtája van a vértanúságnak,

van, kit hirtelen pusztítanak el:

sorsa golyó, verés, vagy akasztófa,

de van, ki apránként ölnek meg,

figyelnek, hallgatnak, elvisznek,

életét lassanként őrölve,

észrevétlen ölve.

E férfi nem tett mást,

csak mit az Úr sorsául adott:

élt, szolgált, példát mutatott

- legyen emléke áldott!

Dénes Attila (1950-1989) a csendes vértanúk egyike: Halmágyon teljesített lelkipásztori szolgálatot, ő állította helyre Isten templomát az 1977-es földrengés után. Híven szolgálta Istenét és hazáját, ez lett a végzete: 1988 szilveszter éjjelén két másik férfival együtt elénekelte a magyar és a székely himnuszt, s ezért a Securitate lefogta és rá akarta venni, hogy árulja el társai nevét. Mikor megtagadta, elengedték, de időről időre újra bevitték. A kihallgatások előtt sugárkezelésnek vetették alá, aminek következtében rákos lett és még a forradalom előtt elhunyt. Sírja a halmágyi evangélikus templom mellett található és a templomban egy oszloptartó viseli arcvonásait. Legyen emléke áldott!

#Erdély #ErdélyiÚtiképe #Halmágy

[1] utalás a 131, (130,) zsoltárra

[2] utalás az 1977-es romániai földrengésre