Millió arca van a szeretetnek,
ezernyi arca a szenvedésnek,
amit Istenért vállal az igaz ember.
Vörös vértanú, ki hitéért életét adja;
fehér, ki élete végéig szenved;
de úgy érzem vannak szürke vértanúk is,
kik csendben szenvednek, küszködnek,
kikről nem emlékeznek meg
a történelemkönyvek.
E férfi nem tett mást,
mint mit az Úr sorsául adott:
tanult, családot alapított,
szolgált Istent és nemzetet,
falut, melynek lelkésze volt,
nem vágyott megtenni csodadolgokat,
erejét meghaladó csodadolgokat[1],
csak hűnek maradni egy rőtülő korban.
Isten azonban vészt küldött a földre,
megrengette annak minden oszlopát[2],
templomfalat repesztett
a szörnyű rengető erő:
de a férfi helyreállította
Istennek ősi hajlékát.
Sok fajtája van a vértanúságnak,
van, kit hirtelen pusztítanak el:
sorsa golyó, verés, vagy akasztófa,
de van, ki apránként ölnek meg,
figyelnek, hallgatnak, elvisznek,
életét lassanként őrölve,
észrevétlen ölve.
E férfi nem tett mást,
csak mit az Úr sorsául adott:
élt, szolgált, példát mutatott
- legyen emléke áldott!
Dénes Attila (1950-1989) a csendes vértanúk egyike: Halmágyon teljesített lelkipásztori szolgálatot, ő állította helyre Isten templomát az 1977-es földrengés után. Híven szolgálta Istenét és hazáját, ez lett a végzete: 1988 szilveszter éjjelén két másik férfival együtt elénekelte a magyar és a székely himnuszt, s ezért a Securitate lefogta és rá akarta venni, hogy árulja el társai nevét. Mikor megtagadta, elengedték, de időről időre újra bevitték. A kihallgatások előtt sugárkezelésnek vetették alá, aminek következtében rákos lett és még a forradalom előtt elhunyt. Sírja a halmágyi evangélikus templom mellett található és a templomban egy oszloptartó viseli arcvonásait. Legyen emléke áldott!
[1] utalás a 131, (130,) zsoltárra
[2] utalás az 1977-es romániai földrengésre
Comments