Húsvéthétfő – Emmausz felé és vissza
- Rozványi Dávid

- 2 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Húsvéthétfő: véget ért az ünnep, a templomok kiürülnek, ki-ki a családjával, a népszokásokkal, vagy a szabadban tölti az idejét, kedve és tetszése szerint. Megtörtént a Feltámadás, meg volt a drámai csúcspont, ezt már nem lehet fokozni, lezárt ügy. A valóságban a történet még csak most kezdődik: a tanítványok többsége, bár hallott az üres sírról, nem hiszik el: asszonyi pletykának tartják. Ahogy mi is az ünnep után, ők is megpróbálnak visszatérni a békés hétköznapokhoz, azonban egy apróság miatt ez nehezebb, mint gondolnák – és ez az „apróság” az a tény, hogy Jézus valóban feltámadt.

(Kép: Caravaggio: Az emmausi vacsora)
Az ünnep véget ért,
a sok zarándok otthonába tér,
a főpap elégedetten mosolyog:
minden ment a maga útján,
szép volt a szertartás, sok volt az adomány.
Csak Pilátus nem találja helyét,
mintha valami bántaná,
seregeivel csendben hazasomfordál.
Két férfi megy Emmausz felé,
korábban tanítvány, most már átlagpolgár,
szomorkásan Jézus esetét tárgyalják:
„Milyen kár,
hogy egy nagy tanító így járt..”
Fájdalmas, de egyben megnyugtató,
hogy csak mese volt a sok tanítás,
hogy mégsem ő volt a Messiás,
s minden a szokott útján mehet tovább.
Majd egyszer hallgatják az unokák,
hogy egy galileai játszotta az Isten Fiát,
kit feltámasztottak az asszonypletykák,
de mint tudjuk, más a valóság,
komoly férfiúkat nem vernek át.
Két férfi megy Emmausz felé,
de csendben melléjük lép az Igazság,
szelíden rájuk néz és felteszi a kérdést:
„Miért nem hiszitek el,
mit láttok, ti bugyuták?
Miért nem fogadjátok el, mit láttok,
miért ejt rabul a konformitás?
Miért nem mertek
kilépni a megszokottból,
lenni többek - lenni szabadok?”
S mikor megérkeztek Emmauszba
kenyeret tört a harmadik,
és angolosan távozott,
maga helyett hagyván a kérdést:
vajon erősebb-e az Igazság,
mint a kispolgári megszokás,
a langyos teszetoszaság?
A kérdésre azóta sincs választ,
hisz erről mindenki saját maga dönt
A két férfi elhagyva megszokott útjukat,
azonnal Jeruzsálembe indultak,
már nem számított se élet, se halál:
már tudták, ki a Messiás.




Hozzászólások