Ember volt, férfi, egyszerre gyenge és erős, de gyengeségében hőssé vált a küzdelemben, mert mindig a jóra törekedett.
Nem volt híres, kinek a lapok zengik tetteit, de kik ismerték, szerették, tisztelték, mert hű volt a jóhoz, családhoz, munkához, s nem hagyta magára a védtelent.
Becsülettel élt, bölcs mosollyal viselte mit rámért a sors és az élet, tudott örülni mindennek, de nem rabolt mástól örömet.
Gazdag volt, mert tudott adni, s hálás volt mindenért, mit kapott, ahogy hálásak voltunk neki hogy világunknak része volt.
Elment, földi útja véget ért.
Nem maradt más, csak a hit, hogy Istennél jobb neki.
Nem maradt más, csak a bizonyosság, hogy a jó mit tett, elvetett maggá lesz, mitől szebb lesz az életünk: lelke Istennél, műve köztünk él.