Kovászna neve, mint székelykapu, szeretettel fogad és új utakra hív, sebet gyógyít és szellemet igéz, mint ős mesélő, világot színpadra idéz, ezer mesét regél e táj, múlt harcokról, és az eljövőkről, mint anya, szelíd szemmel várja távolba szakadt fiát, őrt áll, Istennek, hazának, ezer tűzvészen át, a keserű víz itt édesbe vált, nem töri meg kapuja pokloknak, ahogy a Pokolsár sem fenyeget már.
(A vers eredeti kézirata Kovásznán, az Ignácz Rózsa emlékszoba levéltárában található)