Mint vesztett szerelmek íze számban, olyan az évezred, míg a székely védte a határt: ezer harc, ezer zászló, a történelem rajtunk kajánul nevet: a határ áttolva, s veszve a haza… Mi végre volt hát egy ezredévnyi szenvedés, vér, halál, nyomor és küzdés?
A választ nem tudja az ész, csak sejti a szív: e harcban nem a győzelem a cél, hanem a becsület, s az egyenes gerinc.
A székely a múltba néz, de a jövőt látja: túlél minden vesztett csatát, minden tarka ideológiát, mert erősebb a becsület, s a kitartás!
E „vakhit” jövőt ad és formál.
Érdemes ellátogatni, ha Szépvízen járunk, a Székely Határőr Emlékközpontba, azonban vigyázat! Ha egyszer belépünk, órákig ott fogunk maradni, több, mint ezer évet mesél el rendkívül látványosan, tartalmasan, hitelesen!