top of page

Látogatóim száma

Kávémesék: a halálbakérdező

Szerző képe: Rozványi DávidRozványi Dávid


- Kérem, nem tudom, mi bajuk van velem… Én kérem, nem csináltam semmi rosszat.

- És a tizenhárom holttest a pincéjében?

- Az, kérem, színtiszta jótékonykodás a részemről. Hagytam volna, hogy szerencsétlenek hullái az út mentén aszalódjanak? Ha már szerencsétlenek az én tanyámon hagyták itt az árnyékvilágot, legalább egy száraz fakkot megérdemelnek.

- Hát éppen ez az! Statisztikailag elég valószínűtlen, hogy tizenhárom, egymást nem ismerő személy pont az ön ingatlanán kövessen el öngyilkosságot.

- Valóban. De mit számít a statisztika az emberség parancsa mellett? Nézze, a tanyám itt van az útkereszteződés mellett, de az útfelügyelet nem hajlandó kirakni egy nyamvadt útjelző táblát. Tehetek én erről? A szerencsétlen utazó meg mi mást tehetne itt, ahol még a GPS jel sem jár, hát bejön hozzám útbaigazításért. Én meg adok nekik. Aztán már nem érnek vissza a kocsijukhoz, útközben végeznek magukkal.

- De mi a csudát mond nekik, amitől mindenki kinyírja magát?

- Ez, kérem, rágalom. Nem mindenki, csak a többségük. Voltak túlélők is, csak az olyan rosszindulatú bürokraták, mint maga, ezeket nem veszi figyelembe.

- Tekintsünk el a hatósági személy sértegetésétől és térjünk vissza az én kérdésemre: mégis, miért dobják el maguktól az életet a látogatói?

- Hát kérem, nézzük sorjában. Ők bejönnek hozzám és megkérdezik, mi a helyes irány. Én visszakérdezek, hogy hová akarnak eljutni. Ők mondanak egy városnevet. Én folytatom a kérdezősködést: valóban ennyi-e a céljuk az életben, elég-e ennyi a boldogsághoz? Erre az esetek többségében hallgatás a válasz. Várok fél percet, legfeljebb egyet. Fontos a pontos időzítés.

- És utána?

- Akkor megkérdezem, ha csak ennyi a céljuk az életben, hogy A pontból elkérjenek B pontba, akkor miért élnek egyáltalán? Miért nem kötik fel magukat?

- És ennyi elég, hogy végezzenek magukkal?

- Elgondolkoznak. Van, aki rájön, hogy mit akar kezdeni magával. Van, aki feladja. Az ő maradványaik vannak a pincémben, ízlésesen mumifikálva. Persze, sok függ attól is, hogy milyen messze hagyták a kocsijukat. De, a válaszom igen. A többségük feladja. A maradéknak viszont már van célja, új életet kezdenek. Filozófiai kérdés, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy a régi énjük nekik is meghalt, de újjá is születnek.

- Maga egy halálmadár.

- Hagyjuk, kérem, a minősítéseket! Én inkább úgy gondolom magamra, mint egy motivációs edzőre, egy tanácsadóra. Mindenkiből kihozom, amit lehet.

- És ha semmit sem lehet?

- Akkor ezt hozom a felszínre.

- Nem bántja a lelkiismeret? Ha ezek a szerencsétlenek nem pont magához fordulnak útbaigazításért, még ma is élnének.

- De akkor mi lenne az emberiség fejlődésével, az evolúcióval?

- Tessék? Ez hogy jön ide?

- Nézze, ha valaki nem veszi észre, hogy a kanyar után egy milliós nagyváros fényei világítanak, az már az evolúció zsákutcája. Milyen intelligenciát hagyna az utódjaira a génjeiben? Valamit hagyni kell a természetes kiválasztódásra is. Remélem, belátja, hogy igazam van. De mit is kérdezett? Maga sem találja az utat hazafelé?



101 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comentários

Não foi possível carregar comentários
Parece que houve um problema técnico. Tente reconectar ou atualizar a página.
bottom of page