Az ember házat épített az ő társának. A társa eljött, a házban lakott, de nem lett otthona.
Az ember házat szépített az ő kedvesének, de kedvese sohasem érkezett meg.
Az ember házat szépített az ő barátjának, aki eljött, megmutatta a csillagokat, de sohasem tért vissza.
Az ember otthont formált a házából az ő Szerelmének, külön szobát készített neki, királyi ágyat. És az ő Szerelme sokszor visszatért a házba, de végül már csak elment mellette.
És az ember többé nem aludt abban a szobában, nem nyugodott a szerelmes nászágyban és éjszakára bezárta a háznak ajtaját és többet nem várt oda senkit.
De a csillagok ugyanolyan fényesen ragyogtak a ház felett, mint annak előtte.