Bürok úr őszinte szerelemmel hitt a rendben. Minden nap ugyanabban a percben kelt fel, ugyanazokkal a mozdulatokkal borotválkozott, ugyanannyi cukorral itta a kávéját (és ugyanúgy megállapította, hogy két kockacukortól még keserű, de három azért már sok lenne), mindig ugyanazzal a kérdéssel fordult a feleségéhez, ha hazatért („Drágám, mi volt ma veled?”) és ugyanúgy nem hallgatta meg a kérdésre adott választ. Életelve ez volt: „tartsd meg a rendet és a rend is megtart téged!”.
Majdnem tökéletes boldogságának csak egyetlen híja volt: a városi tömegközlekedési vállalat környéki járatainak pontatlansága. Pedig milyen szép is lett volna, ha a hivatalba is minden nap percre pontosan ugyanakkor érkezhetne be!
De Bürok úr nem csak fegyelmezett, hanem öntudatos állampolgár is volt, elhatározta hát, hogy precízen feljegyzi, hogy a közösségi buszjárat mely nap hány percet késett, s ha kellő számú adat összegyűlt, szigorú hangú levélben összegzi észrevételeit.
Zakójába egy zsebnoteszt rakott, s minden nap írogatta:
Május 2.: 4 perc; május 3.: 1 perc, május 4.: 5 perc, május 5.: 9 perc, május 6.: 2 perc…
Egy szép szerdai nap (tudvalévő, hogy Bürök úr szerdánként járt ki ebédelni), indulóban kirakta a noteszt az asztalára (természetesen, merőlegesen az asztal élére), s mikor visszatért, fiatal informatikus kollegája vigyorogva ránézett és szavalni kezdett:
Bír-e, érez-e ember nyugalmat,
Ha lelkét nehéz bús emlék zaklatja.
Szüntelen felhőbe burkolózó idő az,
Ami változni ámha akarna se tudhat,
Mert azt nem írhatja már le halandó kívánsága.
- Tessék??? - döbbent meg Bürok úr.
- A pí-vers… láttam azt kezdte el írni, csak nem az elejétől.
- Ja igen, csak egy kis agytorna… - próbálta menteni méltóságát Bürok úr. S amint egyedül maradt, elővette a zsebszámológépét és szép sorba felírta, hogy a pí értékei alapján, melyik nap hány perces késésnek kell következnie…
Egy héten keresztül tökéletesnek bizonyultak az előrejelzések. Ez alatt a hét alatt Bürök úron különös változásokat figyelt meg környezete. Szerdán a borotválkozást nem bal, hanem jobb oldalról kezdte. Csütörtök reggel négy (!) cukrot rakott a kávéjába és a kávétejszínről elfelejtkezett.
Pénteken pedig egész következő hétre szabadságot vett ki.
Vasárnap este nem tudott elaludni, álmatlanul forgolódott és várta a reggelt. A busz az előrejelzéseknek megfelelően késett.
Dühítette, hogy nem tudja megfejteni a dolgot: vajon a buszpályaudvaron egy vicces kedvű forgalmista átprogramozta a számítógépet? Vagy valami titkos összeesküvés van a háttérben, amiről csak egy titkos zseni tud a Várhegy alatti kazamatákban?
Kedden az első busszal lement a buszpályaudvarra, kiválasztotta, melyik lehet a szokásos buszjárata, s megnézte a jegyzeteit, hogy mennyivel kell ma később indulnia… Csuklani kezdett, mikor a busz pontosan startolt el. Gondolkodás nélkül felugrott rá. A menetrendet a bal kezében, az óráját a jobban tartotta. Már csak két megálló volt hátra az övékig, amikor egy gyermekét az iskolába szállító anyuka a főút közepén akart megfordulni, pár percre megállítva a forgalmat. Bürok úr szeme felragyogott: a busz pont annyit késett, mint amennyit előre kiszámolt.
Szerdán egy bombázó alakú fiatal hölgy kért eligazítást a korosodó buszsofőrtől: a függvénynek megfelelő volt a késés. Bürok úr szakálla már háromnapos volt, de ettől furcsamód nem lett vonzóbb.
Csütörtökön az egyik közlekedési lámpa égett ki és Bürök úr nem vett fel tiszta inget és este nem zuhanyozott.
Pénteken a reggeli csúcsban egy lerobbant gépjárművet kellett kerülgetni. Bürok úr meredten nézett maga elé a noteszra, ahol minden késés mellett ott volt a pipa.
A Remete úti megállóban szállt le, az éjjelnappaliban vett négy üveg sört és felment a hegyekbe, ahol a középkorban a helyi legendárium szerint egy remete bolyongott őrülten, aki nem tudta megfejteni, hogy a tűhegyen elférő angyalok száma páros-é vagy páratlan.
Legnagyobb meglepetésére egy hosszú ősz szakállú öregember várta, aki tökéletes udvariassággal hellyel kínálta és bemutatkozott:
- X. Y. matematika professzor vagyok, ha nem csalódom, Önt is az álvéletlen függvényből kialakult értelmezhető számsorok problémája űzte a hegyekbe.
- Igen… Felfedeztem, hogy a buszok késései, a pi értékét adják ki.
- Én a sarki közértben a visszajáró összeg kiszámításában jelentkező hibákban fedeztem fel a gyök kettő bináris kódját.
- Hihetetlen… Professzor úr, ön biztos megfejtette mindennek az értelmét is.
- Természetesen. A világon élő emberek száma elérte az intelligencia kritikus tömegét.
- Ez mit jelent?
- Az agysejtek száma nagyjából 23 milliárd, jelenleg a föld lakossága ennek nagyjából az egynegyede, de ezek már nem önállóan élnek, hanem a globalizációnak köszönhetően közvetlen kapcsolatba kerülnek, lassan mindenki a központi agy egy-egy sejtévé válik. És ez az agy lassan elkezd működni… Most éppen a számokat tanulja és próbálgatja. Aztán, könnyen kiszámolható, hogy mikor éri el egy felnőtt személyiség szintjét, amikor mi már nem fogunk számítani, nem lesz önálló akaratunk, csak annyi, mint a mi egy-egy agysejtünké.
Ezért feljöttem a hegyre, mókushúson és makkon élek, esővizet iszom, megszakítottam a kapcsolatot az emberekkel, és így legalább szabad vagyok, önálló, semleges és független. - mosolyodott el.
Bürok úr szédelgett a megszerzett információtól. Először arra gondolt, hogy ő is fent marad, de a mókushús és makk kombinációjából álló menü nem vonzotta túlságosan. Talán, ha a világnak elmondaná ezt a titkot… vagy új vallást alapíthatna?
Hétfő reggel frissen borotválkozva, tiszta ruhában várta a buszt. Egy antipatikus fiatalember idegesen nézegette az óráját:
- Az ördög tudja csak, hogy mikor érkezik meg ez az átkozott busz!
Bürok úr szemében különös fény gyúlt:
- Fogadjunk?
Egy hónapon belül feladta irodai állását és jól menő bukméker lett.
Comments