Nem tudom, önök is szoktak-e kapni ismeretlenektől üzeneteteket a neten. A feladó egy régi ismerősét keresi, elüt egy betűt vagy névazonosság alapján tévesen választja ki a címzettet. Az ember ilyenkor meg sem nyitja az üzenetet, egyszerűen törli és továbblép. Általában, mint egy normálisnak minősülő ember, én is így szoktam tenni, mégis, amikor egy, a nettől távol töltött nap után felléptem és töröltem volna az engedélykérésre váró üzeneteket, az egyiken megakadt a szemem. Különös volt: „Elveszett Frankhon, s vérzett Anglia”. Nem akartam hinni a szememnek: ez kétségtelenül Shakespeare, és annak is az egyik legunalmasabb darabja, a VI. Henrik. Nem tudom ismerik-e? Három részből áll, végtelenül unalmas és a korabeli cenzúra átíratta a még véletlenül élvezhető részeket. Ráadásul ezt a pár sort le sem szokták játszani a színházakban.
Ki lehet az a Shakespeare-őrült, aki ilyen üzeneteket küld szét a világhálón?
A profilkép egy tájat ábrázolt, a név meg számomra ismeretlen betűcsoport. Túl nagy a világ, túl sok a kultúra, a legtöbbjük még a betűket sem tudják kiolvasni a nevemben és vica versa.
Megnéztem a profilját, de mivel nem vagyunk ismerősök, szinte semmit sem láttam a borító és profilképén kívül. Egy folyó, egy hegy és egy nap az égen. Nem vagyok egy Sherlock Holmes, így percekbe telt, mire rájöttem, mi volt a furcsa a képen: a folyó kanárisárga, a hegy kék és az ég zöld. De lehet, hogy a háromméteresre becsült gombáknál is gyanút foghattam volna. Több lehetőség futott át az agyamon.
Az első: az idegenek közöttünk vannak, alvó ügynököket telepítettek közénk, s ez a jeladás arra, hogy lépjenek akcióba és vegyék át az uralmat a bolygón. De akkor miért rak ki egy olyan képet a bolygójáról, amiről ordít, hogy nem a Földön készült.
A második: egy őrült scifi-rajongó egy D-kategóriás filmből lopott egy képet, amit valamilyen rejtélyes okból szépnek talált. Ezt is elvetettem. Nem hiszem, hogy lenne rajtam kívül még tíz ember a világon, aki ismerné ezt a Shakespeare idézetet és fent van a közösségi hálón. És egyben scifi-rajongó is lenne.
Maradt a harmadik lehetőség, csak azt még nem találtam ki.
Gondolkodás közben végig görgettem a hírfolyamot: minden második bejegyzés arra vonatkozott, hogy mennyire utálnak dolgozni az emberek. És minden harmadik azzal az üstökössel, ami egy hete áthúzott felettünk, hogy aztán részekre robbanva érjen földet. Szerencsére a lakott területektől távol, személyi sérülés nem történt, az anyagi kár felmérése még folyik.
És lassan összeállt a harmadik eshetőség is. Mi van, ha ez nem egy üstökös volt, hanem egy idegen űrhajó, ami szerencsétlenül járt landolás közben? És nem szétrobbant, hanem mentőkabinok váltak le róla, de mielőtt katapultáltak volna, megállapodtak egy olyan kódban, ami nem kelt feltűnést a világhálón, hiszen olyan szavak vannak benne egymás mellett, amiket mindenki ismer és nem gyanúsak, de rajtuk kívül senki sem használja. És végső biztosítéknak ott a profilkép és a borítókép a hazai tájjal. Ha ez igaz, a profil nem lehet régebbi, mint egy hét. Megnéztem: 3 nap. Szóval, ha egymásra találnak, akkor szépen megbeszélnek egy gyülekezőpontot és majd hívnak egy mentőhajót. Tökéletes elmélet.
Következmény: mi a fenét csináljak? Tételezzük fel, hogy jóindulatúak. Hogyan tudnék segíteni nekik? Igaz, mindig van nálam egy svájcibicska, de nem hiszem, hogy ezzel sokra mennének. Ha meg rosszindulatúak… Akkor meg jobb is, ha nem segítek. Jelentsem fel őket az illetékes hatóságnál? Akkor biztos meg próbálnál feltartani őket, ami hosszú távon nem lenne bölcs ötlet. A csillagok háborúja csak a moziban volt buli.
Szóval… Jobb megbújni csendben és várni a fejleményeket és figyelni, milyen újabb üzenetek jönnek. És azok jöttek: néhány óránként újabb és újabb Shakespeare-szlogenek, jó párra nekem is rá kellett keresnem a neten, hogy felismerjem a forrásukat.
Pár nap múlva megszűntek az üzenetek és már az üstökösről sem posztolt senki sem. Új szenzáció volt: egy nagy vihar volt a Sólyom-csúcs melletti fennsíkon.
Bevallom, egész nap lógott az orrom: most hogy kedves vendégeink eltávoztak, ugyan ki fog Shakespeare-t idézni a világhálón?