Különös hely volt egykor Sárvár: a török háborúk idején csaknem teljesen elpusztult, az 1500-as évek végére már csak 35 jobbágytelek maradt, 1664-ben itt kötötték meg a történelmi emlékezetünkben szégyenteljesnek nevezett Vasvári békét, mégis már a XVII. században olyan pompával épült ki, hogy a látogatók akár Velencében is érezhetik magukat.
A Nádasdy Ferenc Múzeumot érezni kell: a díszterem gazdagságát, az emeletre vezető falépcső ódon illatát, a Nádasdy-óra finom szerkezetét, a reneszánsz bútorok finom harmóniáját, mindazt a gazdagságot és szépséget, ami a három részre szakítottság és a török háborúk ellenére mégis jellemezte Magyarországot. „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita” (Magyarországon kívül nincs élet, vagy ha van, az nem ilyen) tartotta a korabeli mondás. Ezernyi tárgy, ezernyi titok… Ezekről izgalmas összeállítást találunk a Múzeum honlapján: http://nadasdymuzeum.hu/tudastar.
Báthory Erzsébet: szexuális sorozatgyilkos, vagy a politika áldozata?
Mégis, az egyik legizgalmasabb tárgy elkerüli a legtöbb látogató figyelmét. Egy méltóságteljes hölgyet ábrázoló festmény, díszes ruhában, arisztokratikusan élettelen arccal: Báthory Erzsébet (1560-1614) portréja. Ez a kép egy olyan rémtörténetet idéz fel, amely lassan fél évezrede nem hagyja nyugodni az utókort.
Ki volt ezt a nő, aki a horror-irodalomban méltó párja az erdélyi Drakula grófnak? Az utóbbi időben két nagyszabású történelmi film (Báthory – A legenda másik arca, 2008; A Grófnő, 2009) is foglalkozott a személyével, de egyik sem mert választ adni erre a kérdésre. Szinte mindent tudunk az életéről, de a titok, hogy valóban benne tisztelhetjük-e a középkor legvéresebb sorozatgyilkosát, titok maradt.
Először a tények! (Részletesebben a Múzeum honlapján, ide kattintva)
A férj: Nádasdy Ferenc, a híres törökverő, a Fekete Bég
Báthory Erzsébet 1560-ban született, 1575-ben ment feleségül Nádasdy Ferenchez, a későbbi híres törökverőhöz, a „Fekete Béghez”. Közhelyes, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, de jelen esetben igaz: Erzsébetnek a birtokok igazgatásában sokszor kellett helyettesítenie távol hadakozó férjét, részben megteremtve a hadjáratok anyagi fedezetét is. Érdekes adalék, hogy nemzetiségi megkülönböztetés nélkül pártfogásába vette a háború áldozatait: az árvákat, özvegyeket és megbecstelenített lányokat.
Férje halála (1604) után egyedül nevelte gyermekeit és igazgatta birtokait… Azonban különös legendák keltek szárnyra, hogy milyen titkos és véres szertartások színhelye a Csejtei vár. A népszerű legenda szerint:
„Báthory Erzsébet, aki házasságban élt Nádasdy Ferenccel, hogy ennek a férfinak elkötelezettje legyen, lemondott a katolikus szentségekrõl, és a lutheránus hittel kötötte össze magát, amelyet férje vallott. Itt kezdődik bukása. Beszennyezte Isten hitét, hogy ezzel is férje kedvében járjon. Vénusz, akit szolgálók keze ékesít, szorgalmasan nézegeti magát a tükörben. Kezét minden munkától megkímélte, nem kell semmilyen kötelességet teljesítenie. Hiú módon körbepillant, miközben a fésűnek a lehető legkíméletesebben kell a haját érintenie. … E munka közben esik meg, hogy egyik elővigyázatlan szolgálója megrántja az elragadó Héra haját. Erzsébetben felforr a düh, büntetésképpen azonnal szájon vágja a lányt. A lány vére kiserken, egy csepp az úrnő arcára hull, ő egy vászonnal letörli azt, és a helye – elámulva mondhatjuk! – részben megszépül. Közelebbről is megnézi, és csoda tárul eléje: az a hely vonzóbb lett…” –írta később Túróczi János jezsuita szerzetes (1729).
Száz évvel később az áldozatok száma és a kínzások módjairól már egyre többet vélt tudni a közvélemény: „Erzsébet letörölte, és úgy ítélte meg, hogy bőre még fehérebbé, finomabbá, ragyogóbbá vált, mint annak előtte. Megtalálta tehát a bűbájossággal olyan régóta, olyan nagyon keresett varázsszerét a megfiatalításnak: a szűz leányok véréből készített fürdő eltünteti az öregedés romboló nyomait. Mihelyt kicsírázott agyában ez az ördögi ötlet, nyomban meg is valósította az asszonybőrbe bújt hóhér. Néhány év alatt Erzsébet – két vénasszony és udvari törpéje, Fickó segítségével - háromszáz leányt áldozott fel…” - Mednyánszky Alajos: Festői utazás a Vág folyón Magyarországon (Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungern), 1826/1844.
Thurzó György: neki ismernie kellett az igazságot...
A következmények ismertek: 1610-ben Thurzó György nádor letartóztatta Erzsébetet, s miután a kor nem túl finom módszereivel kellő számú tanúvallomást összegyűjtött, a Csejtei várban zárta el az úrnőt, egészen 1614-es haláláig. Az ügyben szabályos bírósági eljárást nem folytattak le.
Erzsébet egyike volt a legrosszabb hírű Báthoryaknak: neve még ma is a szadizmus szinonimája. A kérdés, hogy ennek a szörnyű vádnak volt-e alapja?
Vegyük sorra a lehetőségeket! (Előre figyelmeztetem az olvasóimat, hogy az igazságot én sem ismerem, így csak pro és kontra vizsgálom meg a lehetőségeket)
A vádak igazak
A tanúvallomásokban összesen 8 áldozat szerepel, ami ugyan kimeríti a sorozatgyilkosság kategóriáját, de messze áll a köztudatban szereplő több százas adattól. Azonban felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére miért nem indult eljárás Erzsébet ellen? Ne feledjük, abban a korban az emberélet kevesebbet ért, mint manapság. Ha a pert azért nem rendezték meg, mert a család jó hírét félteni akarták volna, miért hagyták, hogy terjedjen a botrány?
Az elképzelt szadista rémtettek Csók István festményén
Koncepció per nélkül
Per hiányában koncepciós perről nem beszélhetünk, de egy hamis vád túlságosan sokaknak állt érdekében. Túlságosan nagy vagyon felett rendelkezett, s túl sokan gondolhatták, hogy náluk jobb helye lenne. Kapcsolatot tartott unokaöccsével, Báthory Gábor erdélyi fejedelemmel, gyermekei révén rokonságban állt a Zrínyiekkel: egy esetleges Habsburg-ellenes mozgalomnak nagy támogatást jelenthetett volna. Egyértelmű, hogy mind a királynak, mind a királyhű nemességnek érdekében állhatott a félreállítása.
Félreértett jószándék?
Korábban szót ejtettem Báthory Erzsébet karitatív tevékenységéről is, s a feljegyzések szerint korszerű orvosi módszerekkel próbált segíteni a rászorulókon. Azonban ezek a módszerek nem csak mai szemmel, hanem a kortársak számára sem nagyon különböztek a kínzástól. Lehetséges, hogy ezt a jószándékot értették félre és ez indította végzetesnek bizonyuló pletykát?
Egy lehetséges forgatókönyv…
Próbáljuk meg összerakni az ismert részleteket! Adott egy gazdag özvegyasszony, aki önállóan intézi az ügyeit, aki helyzetbe hozhatja azt a politikai oldalt, amely mellé odaáll, s ez kényelmetlen lehet a Magyar Királyságnak. A nádor tudomására jut, hogy titkos, sátánista szertartásokat végez a várában. Könnyen elhiszi ezeket, hiszen érdekében áll… A király, II. Mátyás, mint a magyar törvényesség őre, csak tessék-lássék tiltakozik az eljárás érdekében, hiszen emlékezik arra, hogy anno hogyan buktatta meg bátyja, Rudolf uralmát, alig két évvel korábban. Nem árt kedvére tenni a magyar uraknak, főleg, ha ez az egyikük kiiktatásával jár együtt. Később, a katolikus szerzetes, a már idézett Túróczi János majd megírja, hogy egy protestáns nagyasszony milyen sátáni dolgokat művelt, s a rémségeken szívesen borzongó utókor már történelmi tényként kezelte Báthory Erzsébet szadizmusát.
Logikus a történetnek ez az olvasata? Mindenképpen… azonban jelentkezett
II. Mátyás: uralkodó vagy báb?
egy kellemetlen tanú
Magyari István, Nádasdy Ferenc udvari papja és tábori lelkésze. Az ő esetében a korábban hiányoznak a már korábban említett motivációk: ugyanúgy protestáns volt, mint Báthory Erzsébet, így nem volt érdeke a máshitű személy befeketítése, nem volt sem anyagi, sem politikai érdeke az úrnő megbuktatásában. Mégis, még a férj életében különös dolgokat írt le. Az idézett leveleket Kondai Róbert adta közre. Az első levélben hivatkoznak Magyari Istvánra:
„Valóban van egy semmirekellő asszony, akinek ténykedését a nagyságos úrnő a lehető legtöbbet használja a mindenki előtt ismert kínzásban. (…) Azt kérdezi tehát az esperes úr, hogy eltiltsa-e és elűzze-e az asszonyt az úrvacsorától.” (Zvonarich Mihály cenki pap levele Pythireaus Gergely keresztúri lelkészhez, 1602.)
A második, az ügyben született válaszlevélben már keményebben fogalmaznak:
„Azt a hóhérnőt pedig, ha elé járulna, elkülönítve fogja vizsgálat alá venni” (Pythireaus Gergely válasza Zvonarich Mihálynak, 1602 – Zvonarich Mihály ezt az állásfoglalást továbbította Magyari Istvánnak.)
A levelezésből egyértelmű, hogy a lelkész szerint már a férj életében különös kegyetlen dolgok történtek a csejtei várban, amiért megrótta mind az úrnőt, mind szolgálóját…
Hogy mi az igazság? Azt hiszem, ezt senki sem tudhatja… Mégis, érdemes ezt a véres történetet felidézni magunkban Báthory Erzsébet képe előtt, a sárvári Nádasdy várban.